Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

sunk után a másik ország hasonló államvédelmi szerveinél megismertünk. Tíz nap után átvittek a Markó utcai fogházba, ahol hamarosan zárt tárgyalást tartottak és két év hat hónapi szabadságvesztésre ítéltek, mivel okmányok nélkül léptem át a határt. Szerencsémre a másik országban töltött tizenhárom hónapot beszámították.

A Markóban töltött heteket az éhezés jellemezte. Mivel senki sem dolgozott - munkalehetőség nem volt -, olyan kalóriaszegény ellátást kaptunk, hogy egyik zárkatársam, aki lopásért volt bent, mentolos fogkrémjét kente a kenyérre, hogy jobban jóllakjék. Hideg is volt: a negyedik emeletre már kevés jutott a központi fűtésből. Legnagyobb élményem ez idő alatt két rabtársam élete és helyzete volt: egyik magyar, a másik görög fiatalasszony. Mindkettő tizenöt éves kora óta hűséges és harcos tagja volt a kommunista pártnak és mindkettőt saját pártjának vezetősége juttatta börtönbe, sőt a magyart még előzőleg párttagságától is megfosztották. Ez utóbbi mindennek ellenére még akkor is rajongással beszélt a pártról.

A tárgyalás és ítélet után hamarosan az egyik vidéki börtönbe szállítottak, ahol körülbelül nyolcszáz rabnőt őriztek: felerészben politikai foglyokat, felerészben közbűntényeseket. A bánásmód általában hasonlított a másik ország börtönében tapasztaltakhoz: mint egyik börtönőr megjegyezte: „Maguk elítéltek csak olyan harmadrangú emberek.” Itt megint lehetett munkára jelentkezni. Felhasználtam az alkalmat, mert normára dolgoztunk és különböző kedvezményekkel igyekezett a börtön vezetősége a rabok munkaerejét minél jobban kihasználni. Aki száz százalékon felüli eredményt ért el, rendkívüli látogatásra, levélírásra, csomagra kaphatott engedélyt. Száz százalékon felül minden öt százalék teljesítményért elengedtek egy

— 263 —