Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából
voltunk összegyűjtve; a legfiatalabb egy tizenöt éves diáklány, a legidősebb egy hetvenkét éves özvegyasszony. Utóbbi az 1951-es kitelepítési akció elől szökött meg Budapestről, egy nyári éjszakán átúszta a határfolyót jelentő Dunát, kevés pénzzel és ékszerrel, hogy Nyugat-Európában élő gyermekeihez eljusson. Hónapokig keresett embert, aki átvezeti őt Ausztriába, közben sokszor töltötte az éjszakát parkokban egy-egy bokor alatt, vasúti várótermekben, sőt a hideg idő beállta után hatósági menhelyeken. Végül talált valakit, aki elvitte őt az egyik határmenti faluba, átvette a vezetésért kialkudott pénzt, s az autóból kiszállva átadta őt az ott várakozó határőrnek. Egyik tizennyolc éves leány otthon bányában volt gépkezelő, két sztahanovista bányász kollégájával együtt Ausztráliába indult rokonaihoz, de csak a börtönig jutottak. Egy asszony tizennégy éves leányával férjéhez igyekezett Ausztriába, akitől évek óta a vasfüggöny választotta el. A helybeli lakosságból először hat fiatal prostituált nővel voltam egy cellában; nagyon szánalomra méltóak voltak, ahogyan meséltek nyomorúságos életükről. Később tizenöten laktunk egy nagyobb zárkában, rajtam kívül mind helybeliek: egy fiatal varrónő, aki házasságon kívül született csecsemőjét ölte meg; egy nyelvszakos tanárnő, akit tizennégy éves tanítványai följelentettek „államellenes" magatartásért; egy falusi szülésznő tiltott magzatelhajtásért; egy fiatalasszony, aki családi üzletük államosításakor árut és pénzt rejtett el a hatósági megbízott elől, s később ezért valaki följelentette; egy fiatal nő, aki pilóta vőlegényével együtt repülőgépet akart nyugatra vinni és ottmaradni, de nem sikerült nekik; egy fogorvos fiatal felesége, aki férjével együtt útlevél nélkül indult el Ausztriába, s — 260
