Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

akit elfogatásuk után úgy megvertek a vallatok, hogy három­hónapos terhessége megszakadt. Egy-egy arc jelenik meg előt­tem, egy-egy élet, amely nem úgy sikerült, ahogyan elképzel­ték. Lehet-e határozottan állítani, hogy valóban mindig csak az a bűnös, aki börtönben van? A legnyomasztóbb emlékem az maradt ebből az időből, ami­kor egyszer új zárkába helyeztek és a régebben ott lakó néhány rabnő közölte velem, hogy ablakunk a börtönnek arra az ud­varára nyílik, ahol kedden és pénteken hajnali öt óra körül a kivégzéseket szokták végrehajtani. Mivel emeleten voltunk, ablakunkból nem lehetett az akasztófát látni, de sokszor feléb­redtünk ezeken a reggeleken, figyelve az udvarról hallatszó hangokat és a jövésmenést. Ilyenkor imával igyekeztem segí­teni az elítélteknek. Egyszer egy tizennyolc éves fiút kísért az őr a siralomházból, aki egy évvel azelőtt embert ölt, de a tör­vény csak nagykorúságának elérése után engedte meg a halá­los ítélet végrehajtását. Politikai foglyokat is végeztek ki. Ezek az élmények nagyon segítettek annak átélésében, hogy min­dennek a világon csak annyi a jelentősége, amennyiben az örök élet szempontjából maradandó. Amit nem vihetünk ma­gunkkal, ahhoz nem érdemes ragaszkodni. És mindig készen kell lennünk a számadásra. A karácsonyestét igyekeztünk meghitté tenni. Akkor tízen dolgoztunk a börtön mosodájában, köztünk egy kórházi be­tegápoló ferences nővér, akit feljelentési kötelezettség elmu­lasztása miatt két és félévi szabadságvesztésre ítéltek. Neki küldtek rendtársai élelmiszercsomagban egy fenyőgallyat és egy betlehemes képeslapot. Az ünnepi vacsorát a mosodába adták nekünk, s az őrök megengedték, hogy két asztalt, melye­ken máskor a kimosott ruhát szoktuk tárolni, összetoljunk, és 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom