Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából
A nap hátralévő részében, folytatva az ablakmosást, szentségimádással készültem a másnap reggeli szentáldozásra. Nagyon vigasztaló volt a tudat, hogy az Úr Jézus nemcsak a templomban vagy a zárdái életben, hanem a börtönben is hozzám jött, hogy társam legyen. Másnap reggel, mielőtt az őrök jöttek a zárkákat ellenőrizni, társnőmmel együtt térdelve elmondtuk a Confiteort, majd kettétörtem a Szentostyát és magunkhoz vettük. Az őrök nem vették észre. Még egyszer tudtam így áldozni néhány nappal később, azután a papok egy része kiszabadult, a másik része pedig átkerült más börtönökbe. Mivel minden munkára jelentkeztem három másik fiatal rabnővel együtt - akik szintén nyugatra igyekeztek útlevél nélkül s a két határ között fogták el őket -, időnként kivittek különböző rendőrségi épületekbe takarítani. Ez kellemes változatosságot jelentett, mert rendes személykocsival vittek, nem rabszállító cellás autóban, és így láthattuk egy rövid időre a városi utcákat, a szabad életet. Egy ilyen alkalommal, éppen nagypéntek délután volt, véletlenül az egyik nyitott templomajtón keresztül elénk tárult a fehér virágokkal és drapériákkal gyönyörűen feldíszített Szent Sír a kitett Oltáriszentséggel. Ezek a közösen végzett munkák, meg az egyes zárkák lakóinak gyakori cserélgetése lehetővé tették, hogy rabtársaimmal közelebbről is megismerkedjem, elsősorban a magyarokkal. Egy év alatt több mint nyolcvannal találkoztam, akiknek egy határon sikerült átjutniuk, szökve, mert hiába kértek útlevelet, a Rákosi-kormányzat nem adott nekik, de a szabadulást jelentő második határ előtt elfogták őket, s hozzám hasonlóan, bizonytalan ideig tartották őket bezárva, mielőtt visszaadták a magyar hatóságoknak. Korra és nemre való tekintet nélkül 259 —J
