Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Egy gyermekkori emlék
De akkor lennék igazán boldog, ha Isten téged is kiválasztana az oltár szolgálatára, és olyan jó pap lennél, mint az egerszegi plébános. Akkor engem is mindig nagyon szeretnél, mivel a papok szeretik leggyengédebben az édesanyjukat. Láttad Mindszenty apát úr íróasztalán abban a szép nagy keretben az édesanyja képét? Én is olvastam az édesanyáról írt könyvét, és abból tudom, hogy milyen hálás neki és mennyire szereti őt. Amikor kiértünk az erdőből, az egyik közeli birtokunkon megnéztük a tavaszi vetést. Édesanyám boldogan és elégedetten szemlélte a frissen és üdén pompázó táblát. Nyáron szinte kétszeres igyekezettel vezette és végezte a munkát a gazdaságban. Nem is kétséges, hogy a megerőltető munka és a sok gond miatt újult ki betegsége, amely végül ágyba kényszerítette. A beiratkozásomat már nem tudta elintézni, a taníttatásomra szánt összeget pedig felemésztették az orvosi és kórházi költségek. A nehéz helyzet szükségessé tette, hogy mi, gyermekek is részt vegyünk a gazdasági munkákban. Egy enyhe októberi reggelen, az őszi iskolai szünet alatt öcsémmel szántani mentünk a falu legtávolabbi részébe. Édesanyánk a betegágyból magyarázta el, hogy hogyan és mely közöket szántsuk fel. Azzal az elhatározással mentünk, hogy egész nap szántunk és csak késő este megyünk haza. Reggeltől délig dolgoztunk, majd pihentünk, és délután két óra körül újra munkához láttunk. Alig dolgoztunk egy keveset, amikor belső parancsnak engedelmeskedve azt mondtam öcsémnek, hogy hazamegyünk. Nyomban felraktuk az ekét a szekérre, és indultunk hazafelé. Miután megérkeztünk, azonnal édesanyánkhoz siettünk, aki a haldoklók gyertyájával a ke■ 24 —•>
