Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Egy gyermekkori emlék

- Látszott, hogy te többet is tudsz a nándorfehérvári csatáról és Hunyadi Jánosról. Mindszenty plébános tetszését éppen az nyerte meg, hogy csak arra válaszoltál, amit kérdezett és nem akartad fitogtatni a tudásodat. Ő sem beszél sokat, csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges. Az a jó, ha valaki tud hallgatni, és nem fecseg el mindenkinek mindent. így tudja elnyerni mások bizalmát. A papnál pedig kimondottan szükséges ez az okos magatartás, mivel a hívek csak így tudják nyugodtan rábízni a gyóntatószékben elhangzó titkaikat és más, lelkipásztori beszélgetések alkalmával szóba kerülő bizalmas ügyeiket. A rétek után szántóföldeken mentünk át, azokon túl pedig már látszott az a dombos terület, amelyet erdő borít. Édesanyám egy fás domboldal irányába mutatott, és azt mondta, hogy ott, az árnyékban majd megpihenünk. Fáradtnak ugyan nem éreztem magam, de azért jólesett a pihenés. Rövid ideig a fák alatt ültünk, majd kötöttünk egy virágcsokrot, és elindultunk. Percek alatt benn voltunk az árnyas erdőben, a bükkfák és a gyertyánok kellemes hűvösében. Már az erdő mélyén jártunk, amikor édesanyám megjegyezte:- A Gondviselés jól elrendezte a mai napot.

A legjobban annak örült, hogy Mindszenty plébános a pártfogásába vett. Később arról beszélt, hogy milyen nagy szerencse, ha egy árva fiú gimnáziumba mehet. Közben egy meredek domboldalhoz értünk. Annak ellenére, hogy többször is megálltunk, nagyon fáradtan értünk fel a tetejére, ahol aztán megpihentünk és kifújtuk magunkat. Édesanyám elgondolkodva nézett a város felé, majd ezekkel a számomra örökké emlékezetes szavakkal fordult hozzám:- Az is szép dolog, ha olyan derék tisztviselő leszel, mint Kelemen ülnök. Sok jót tesz az ilyen finom ember az árvákkal.

— 23 —