Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

gényfiam. De nem engedték. Később eljött hozzám egy küldött és azt mondta, csomagot nem küldhetek, de pénzt adhatok. Mondtam, hogy pénzem bizony nincsen, élelmet inkább tudok összeszedni. Aztán mégis 100 forintot adtam ennek az embernek."

Nyári találkozásuk után azonban ismét jó hírekkel szolgált:

„Most annyit elértem, hogy szegény fiamat három hónap után meglátogathatom. Mivel a tavasszal igen rosszul találtam és felszólaltam, hogy egy embert ennyire kínoztak, s így megrestellték magukat és most azt hiszem, hogy azért engedték meg. Most kicsit jobban találtam, most jobban is néz ki.”

Október végén is küldött egy levelet:

„Október 26-án látogattam meg szegény szenvedő fiamat, most voltam harmadszor nála húsvét óta. Most azért jobb dolga van, mint akkor volt. Augusztus óta küldöttem neki 300 forintot élelmezésre, mert csak pénzt küldhetek neki. Eleimet nem lehet, csak mikor megyek hozzá, akkor vihetek."

Mivel tudta, hogy minden külföldre küldött levelet ellenőriz az államvédelmi rendőrség, óvatosan fogalmazott, és sohasem írt részletes beszámolót. Mindszenty bíboros súlyos betegségének részleteiről is csak akkor kaptam teljes képet, amikor 1956. november 1-jén, szabadulása után egészségi állapotáról beszélgettem vele. Arra a kérdésemre, hogy volt-e valamilyen súlyos betegsége, amelynek a nyomát el kellene tüntetni, ezt az érdekes választ adta: „Kétszer voltam halálomon". Aztán elmondta, hogy 1954 telén hirtelen tüdőbaj támadta meg. Folyamatosan lázas volt, rövid idő alatt lefogyott negyvenöt kilóra. Fogvatartói nem gondoskodtak számára megfelelő orvosi kezelésről és táplálkozásról sem. A törvényes előírások ellenére súlyos betegen is a sötét és az egészségre ártalmas börtöncellában tartották.

218