Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

A kommunisták úgy látszik, elérkezettnek látták az időt arra, amitől Mindszenty édesanyja is mindig félt, hogy megvárják, míg a prímás belehal a betegségébe, így a természetes halál lát­szatát kelthetik. Leginkább a következő eset igazolja mindezt. A börtönorvos egyik nap magára hagyta Mindszenty bíborost a rendelőben. Ott felejtett azonban előtte egy hivatalos iratot, amelyből Mindszenty megtudta, hogy kormánykörökben kö­zeli halálára számítanak. Ezt látva a bíboros összeszedte min­den erejét, és imáiban is azt kérte, ne engedje meg az Úr, hogy a bolsevisták kezében haljon meg. így telt el még néhány nap, és akkor szállították a Gyűjtőfogház kórházába. Nyilván csak azért, hogy a betegség utolsó szakaszában látszatra eleget te­gyenek a börtönügyi szabályzat előírásainak. A kórházban azonban egy tiszta, napos szobába került, és Szabó László fő­orvos mindent elkövetett, hogy helyreállítsa a bíboros egész­ségét. A tiszta környezet, a gondos orvosi kezelés, az elégséges táplálkozás és a beteg akaratereje mind hozzájárult ahhoz, hogy állapota javuljon. A betegség sajnos a következő nyáron ismét kiújult, és akkor már a gondos orvosi kezelés ellenére is folyton romlott az állapota. A főorvos is számolt a bíboros kö­zeli halálával, ezért arra kérte feletteseit, vigyék el a rabkór­házból, nehogy az ő felügyelete alatt haljon meg. Ez a helyzet a Genfben 1955. július 17-én összehívott négy­hatalmi csúcskonferencia előtti napokban alakult ki, mire jú­lius 16-án a budapesti rádió azt jelentette, hogy a kormány felfüggesztette Mindszenty József bíboros életfogytiglani fegy­házbüntetését idős korára és betegségére való tekintettel, és egyidejűleg házi őrizetbe helyezte a saját és a püspöki kar ké­résére. Tizenhat AVH-s őrizte Püspökszentlászlón, a pécsi püs­pök egykori nyaralójában. A ház egy nagy park közepén, a 219 —>

Next

/
Oldalképek
Tartalom