Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

megmondtam neki, hogy az iskolaév végén felszámolják a teológiai főiskolát és engem is elbocsátanak az egyházmegyei szolgálatból. Ekkor azt az orvosi tanácsot adta, ha van rá lehetőségem, egészségem érdekében meneküljek el az országból.

A határ csak húsz kilométerre volt tőlünk. Az egyik barátom talált egy ügyes vezetőt, akinek segítségével 1952. április 30- án - életveszélyes körülmények között - éjszaka átjutottam az erős aknazáron és a szöges drótokból épített akadályokon.

Előtte két héttel korábban, április 16-án kísértem el Mindszenty bíboros édesanyját Budapestre, aki a reggeli vonattal kissé meghűlve érkezett Mindszentről Szombathelyre, ezért Géfin rektorral együtt rábeszéltük, hogy repülővel utazzon tovább Budapestre. Félt a repülőúttól, s csak lassan tudtuk meggyőzni. Figyelmeztettük, hogy milyen veszélyes lenne betegsége miatt a tízórás, fárasztó utazás. Repülővel viszont egy óra alatt megtehetjük az utat. Pesten korán nyugovóra térhet, és jól kipihenheti magát a másnapi látogatás előtt.

Megváltottam a jegyeket, és délután kimentünk a repülőtérre. Láthatóan félt a repüléstől. Beszélgettünk, és egyszer csak azt kérdezte:- Hát a tanár úr már utazott repülőgépen?- Nem. Én is most repülök először.- Érdekes - jegyezte meg mosolyogva -, nekem mégis úgy ajánlották és dicsérték a repülést, hogy azt hittem, a rektor úrral együtt mindketten repültek már.

A jól sikerült tréfa oldotta szorongását, és eloszlatta félelmét. Nyugodtan szállt be a gépbe, és Budapesten örült, hogy az unalmas és fárasztó személyvonat helyett a repülőt választottuk.

— 216