Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Kétszer voltam halálomon
- Ó, édesanyám, ezeket az üdülőket nem a szegény raboknak építették. A veszprémi szemináriumban egy teológus - akiről három év után derült ki, hogy kezdettől fogva együttműködött a politikai rendőrséggel -1952. február 9-én, az intézet hirdetőtáblájára függesztett néhány soros írásban felhívta a ház lakóinak figyelmét, hogy kirakatperének évfordulóján imádkozzanak Mindszenty bíborosért. Az Állami Egyházügyi Hivatal veszprémi vezetője „véletlenül" felfedezte a „bűnjelet", az ügy a minisztertanács elé került, és az úgy döntött, hogy a veszprémi teológiai főiskolát be kell zárni, a teológusokat haza kell küldeni és a tanároknak meg kell tiltani, hogy továbbra is papi szolgálatban maradjanak. Az eset után a teológiai főiskolák és szemináriumok képviselői Czapik érsek elnöklete alatt értekezletre gyűltek össze Budapesten. A megbeszélésen a papi békemozgalom elnöke, Beresztóczy is jelen volt, aki - fenyegetések közepette - felszólította a teológiai tanárokat, hogy neveljék korszerűen növendékeiket. Azt is bejelentette, hogy a szemináriumok egy részét megszüntetik, köztük a szombathelyit is, amelynek elöljárója és tanára voltam. Ezt követően bizalmas értesítést kaptam arról, hogy az Állami Egyházügyi Hivataltól ránk kényszerített új püspöki helynök rólam tett nyilatkozatában kijelentette: csak az iskolaév végéig vár, és akkor elbocsáttat a papi szolgálatból. Gyakran voltak gyomor- és epebántalmaim az oroszok bevonulása óta. A hét év alatt többször is kértem a szombathelyi közkórház sebész-főorvosát, hogy operáljon meg, de ő úgy gondolta, hogy a műtét csak akkor segítene rajtam, ha nyugodtabb körülmények között élnék. Utolsó találkozásunkkor — 215 —
