Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

szomorúság nélkül. De én talán azt meg se érem, mert bizony az időm közeleg a 80-hoz. Ezt az időt is csak az Úr Jézusnak köszönhetem. Hogy ekkora bánatot át tudok hidalni, talán mivel, hogy sokan imádkoznak értem, annak köszönhetem."

Végül rengeteg utánjárást követően 1951. október 6-án kapott látogatási engedélyt. Ezúttal is a váci fegyházba vitték mindkettőjüket. Társalgásuk alatt csak a megengedett szokásos témák merültek fel. A bíboros édesanyja azonban a család nehéz anyagi helyzetéről is tájékoztatta fiát, és részletesen beszámolt azokról a hatósági zaklatásokról, amelyekkel az önálló gazdákat kolhozokba kényszerítették. A prímás nagy részvéttel hallgatta a szomorú híreket és látszott, hogy fájt neki a nép szenvedése. Amikor az édesanya Pesten beszámolt látogatásáról, ennél a résznél megjegyezte:- Nagyon sajnálom, hogy szegény fiamat elszomorítottam. Csak miután a fegyházat elhagytam jutott eszembe, hogy ő úgyis tudja, mi történik az országban a kommunisták uralma alatt, hiszen már fiatal papként tisztában volt mindezzel. Még az első kommunizmus alatt mondta egy Mindszenten tartott előadásában: „Jegyezzétek meg, ha a kommunisták kezében marad a hatalom, még a kaszátokra és a kapátokra is az lesz írva: állami".

Fia egészségesnek látszott, de azért szokásához híven megérdeklődte, nincsenek-e panaszai.- Fiam, nem voltál valamelyik üdülőben, a Mátrában vagy másutt, gyógykezelés végett?

Ez célzás volt azokra a sokszor terjesztett hírekre, hogy Mindszenty súlyos beteg, de a kormány lelkiismeretesen kezelteti, és amikor szükséges, valamelyik üdülőbe viteti. Édesanyja megemlítette, hogy gyakran lehet hallani hasonló híreket. A bíboros erre elmosolyodott, és azt mondta:

— 214