Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

emlékeztette a fia elleni támadásokra és a kirakatper alatt átélt szomorú eseményekre. Sokat szorongott amiatt, hogy a börtönben kioltják fia életét. Közben mindössze annyit tehetett fiáért, hogy látogatási engedélyért folyamodott. Megkért, hogy személyesen vigyem el beadványát Budapestre. A Grősz-per megnyitása előtt érkeztem a fővárosba, de csak az első nap kihallgatásait vártam meg, majd lehangoltan indultam vissza Szombathelyre. Közben útba ejtettem egy Balaton melletti üdülőhelyet azzal a szándékkal, hogy az egyik barátomnál kéthárom napot pihenek. Alig tettem be lábam házába, amikor megjelent a tanácselnök és felszólított, hogy a legközelebbi vonattal hagyjam el a községet. Parancsot kapott - mondta felvilágosításul barátomnak -, hogy minden gyanús idegent ki kell utasítania a faluból.

A prímás édesanyja közben újabb kérvényeket és táviratokat küldött Timár István államtitkár címére, de beadványaira nem érkezett válasz. Erről két levelében is írt, az első 1951. július 22-én kelt:

„Egy kicsit elmaradtam a levélírással. De nem hanyagságból, hanem azért, mert kérvényeket adtam be a minisztériumba, hogy szegény fiamat szeretném meglátogatni. Engedjenek, miután a törvényes időtartam lejárt. De eddig nem jeleztek. Most már a harmadik kérvényt is elküldtem, de azt hiszem, talán még erre sem engedik meg. Még csak azt sem tudhatom, hogy hol van."

A második levél 1951. augusztus 16-án íródott:

„Az előző levélben is csak azt írtam, hogy nem mehetek szegény fiamat meglátogatni. Most is azt válaszolom, hogy táviratot is küldtem és erre sem adnak semmi választ sem. Már igazán nem tudom, hogy mit tegyek. El vagyok szomorodva és annyira bánt, hogy miért ilyen szigorúak hozzám. Igen szeretném, ha tudnék már írni egy levelet

213