Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

tették, hogy ha a püspökök nem tárgyalnak, minden szerzetest száműznek Szibériába. Ilyen előzmények után engedett csak Grősz érsek. 1950. június 20-án összehívta a püspöki konferenciát, amelyen elhatározták, hogy a szerzetesek érdekében tárgyalásokat kezdenek a kormánnyal.

A püspöki kar és a kormány megbízottai először 1950. június 28-án ültek össze. Grősz érsek felszólalására és Czapik érsek előterjesztésére - előbbi a szerzeteseket ért sérelmeket ismertette, utóbbi a sérelmek orvoslására tett javaslatokat - Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára azzal válaszolt, hogy a szerzetesek ügye csak „lényegtelen melléktárgya" lehet a megbeszéléseknek. Továbbá amennyiben a püspöki kar nem lenne hajlandó egy általános Egyház és állam közti megállapodásra, akkor tovább folytatják az internálásokat. Rákosi ennek megfelelően kívánta, hogy a püspöki kar megbízottai a legközelebbi, július 5-re kitűzött megbeszélésen egy minden kérdést felölelő Egyház és állam közti tárgyalásra feljogosító meghatalmazással jelenjenek meg, és javaslataikat írásban terjesszék elő.h

A püspökök július 5-én húsz pontban foglalták össze javaslataikat. Az első öt pontban az Egyház és állam szétválasztásából folyó függetlenség és önállóság elismerését kérték.7 A 6-17. pontokban a vallásszabadságon esett sérelmek orvoslására tettek javaslatokat, a 18-20. pontokban az Egyház anyagi helyzetének javítására kérték a kisajátított egyházi vagyonért járó kártérítés rendezését és annak a jognak a zavartalan elismerését, hogy az Egyház akadálytalanul fogadhasson el híveitől anyagi támogatást.

Rákosi válasza a következő volt: a püspöki kar javaslatait a röviddel előbb kötött lengyel megállapodáshoz hasonlóan kell

— 192 —