Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

tották, hogy istentiszteletre vagy hittanra járjanak. Az egyete­mekre jelentkezőknek világnézeti vizsgát írtak elő. Ezeknek a vizsgáknak kimondottan vallásellenes éle volt: ha valaki bát­ran megvallotta, hogy hisz Istenben és gyakorolja vallását, nem vették fel az egyetemre vagy a főiskolára. Ifjúsági köny­veket és lapokat csak a kommunisták adhattak ki, és nemcsak ezekben, hanem a gyakran rendezett és kötelezővé tett átképző tanfolyamokon is elárasztották a tapasztalatlan ifjakat és leá­nyokat vallásellenes anyaggal. A két csekély példányszámú katolikus hetilapot, az Új Em­bert és a Szív Újságot igyekeztek átjátszani a haladó katolikusok kezére. Előadásokat is csak ők tarthattak, és jóformán mindig ugyanazt a témát ismételtették velük: a katolikusoknak keres­niük kell a megbékélést és az együttműködést a marxista pár­tokkal. A haladó katolikusok arról természetesen mélyen hall­gattak, hogy az Egyházat állandóan támadták és rágalmazták, sőt azt próbálták meg elhitetni a közvéleménnyel, hogy a re­akciós és népellenes papság az ellentétek okozója. Az Egyház által szervezett szabadegyetemeket és hittudományi tanfolya­mokat üldözték. Még a bibliakörök működését is megtiltották. A családlátogatást, a házapostolok tevékenységét és papság hívekkel való minden templomon kívüli érintkezését a politi­kai rendőrséggel figyeltették. A püspöki kar, hogy ne élezze ki a helyzetet, és ne adjon okot a támadásra, mindezt tiltakozás nélkül tűrte. Igaz, hogy egye­lőre a veszély nem volt nagy, mivel a tanulók nevetségesnek tartották a marxista tanokat, és a rájuk épített politikai és gaz­dasági rendszerről már megvolt a szomorú tapasztalata az egész lakosságnak. Ugyanakkor toronymagasan fénylett az evangéliumi tanítás és keresztény élet a marxista erkölcs fölött, 188 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom