Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Szoborszentelés Mindszenten

re. Sajnos azonban még ezzel az akciónkkal sem sikerült meg­tudnunk, vajon életben van-e a bíboros. Közben az országban állandóan rémhírek terjedtek, és ezekhez igazodva foglalkoz­tak a külföldi rádiók is Mindszenty bíboros egészségi állapo­tával, sőt többször jelentették halálhírét is. Az édesanyát na­gyon nyugtalanították ezek a hírek, ezért a kemény tél ellenére többször fel akart utazni Budapestre, mi azonban nem enged­tük, mert féltettük egyre gyakrabban jelentkező szívasztmája miatt. Mivel ismertük természetét, és nap mint nap láttuk, mennyire szenved, számítottunk arra, hogy mihelyt megeny­hül az idő, többször felutazik majd Budapestre. Kellett tehát keresnünk valakit, aki fővárosi útjaira elkíséri és segíti őt. Er­zsébet nővér közbenjárására rendi elöljárói Palágyi Andrea nő­vért jelölték ki erre a feladatra. Andrea nővér Budapesten született, ott végezte közép- és főiskolai tanulmányait. Szülei is ott éltek, sőt az egyik fővárosi rendházban is dolgozott né­hány évig, így rendkívül alkalmas volt arra, hogy a prímás édesanyjának mindenben a segítségére legyen. 1950-től sok­szor járt Mindszenten is, mivel ő közvetítette az üzeneteket Budapestről és Szombathelyről a prímás édesanyjának. Abban az időben érvényben volt egy börtönügyi szabályzat, amely a jogerősen elítélt rabok látogatását háromhavonta en­gedélyezte. Ez a három hónapos határidő szeptember 25-től, amikor a prímás anyja utoljára látta a fiát, március 25-én már kétszeresen is lejárt. Az édesanya nagy reményeket fűzött azokhoz a kérvényekhez, melyekben erre hivatkozott és kérte, hogy március 19-én, a fia névnapján engedélyezzék a látoga­tást. Az idő is megenyhült, így anélkül, hogy bármiféle választ kapott volna, március 12-én Andrea nővérrel elindult Buda­pestre. Szombathelyen én is csatlakoztam hozzájuk, főként az­— 163 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom