Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A letartóztatás
még husikát is adnak neki. Furcsa viselkedése megdöbbentette a ház lakóit. A pincébe is levitték magukkal, ahonnan diadalmasan tértek vissza egy bádogtokkal a kezükben, amelyről később azt állították, hogy a bíboros által szőtt köztársaság-ellenes összeesküvés iratait találták meg benne.6 A házkutatást persze úgy bonyolították le, hogy Mindszenty prímás is találkozzon letartóztatásban lévő és akaratbénító szerekkel emberi ronccsá tett titkárával. Ennek a találkozónak a célja nyilvánvalóan a bíboros megfélemlítése volt. Megértették vele, hogy hasonlóan titkárához, őt is megfosztják majd értelmétől és akaratától, ha a kezükbe kerül. A prímást azonban még ezzel sem tudták megijeszteni vagy rábírni arra, hogy a saját élete megmentéséért lemondjon az Egyház jogairól. A titkárával való találkozás hatására még aznap este megírta azt a leleplező nyilatkozatát, amelynek szövegéből akkor először a világ közvéleménye előtt is fény derült a szovjet kirakatperek módszerére. Nyilatkozatában csak ennyit jegyzett fel: „Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallanivalóm, és semmit sem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyöngeségének következménye, s azt eleve semmisnek nyilvánítom." Aztán nyilatkozatát borítékba zárta, és ráírta, hogy letartóztatása után adják át a kalocsai érseknek, a püspöki konferenciák utána következő soros elnökének. A házkutatás végén letartóztatták két papját, Bóka Imrét, az érsekség számvevőjét és Fábián János másodtitkárt. Zakarral együtt mindkettőjüket az Andrássy út 60-ba vitték. Mindszenty bíboros édesanyja is szemtanúja volt a házkutatásnak. Fia azzal is igyekezett kimutatni iránta érzett háláját és szeretetét, hogy a nagyobb ünnepekre meghívta magához. Tudta, milyen nagy örömet szerez 126
