Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Az anyai szorongás
sajtó tájékoztatását személyesen a bíboros szervezte és vezette. Az adott helyzetben a magyar kommunisták úgy vélték, akkor kerülhetik el legbiztosabban az Egyház és az állam közti nyílt összecsapást, ha eltávolítják Mindszenty bíborost a magyar Katolikus Egyház éléről. A bíboros bátor helytállása, a nyugati közvélemény fokozódó érdeklődése és a kultúrharctól való félelem játszottak tehát közre abban, hogy a moszkoviták az iskolák államosításáért folytatott egyházellenes harcban 1948 nyarán hirtelen taktikát váltottak: a bíboros személye ellen összpontosították minden egyházellenes támadásukat. A rádió, a lapok és a politikai gyűlések szónokai csak a prímás „nép- és demokráciaellenes" magatartásáról írtak és beszéltek. Szünet nélkül mindenütt csak azt lehet hallani, hogy Mindszenty prímás nem ismeri el a köztársaságot, hanem annak megdöntésére ellenforradalmat szervez; visszaköveteli az Egyháztól elvett birtokokat, hogy nyomorba döntse a parasztságot; ellenzi az Egyház és állam közti békét ezzel helyrehozhatatlan károkat okozva. Érdekes és tanulságos felidézni, ahogyan Mindszenty bíboros egyik beszédében erre az állandóan hangoztatott utolsó vádra válaszolt: „Nem a békekészségben van a hiba - mondta. - Nem mind béke az, amit békének mondanak. A világosság és a béke angyalának köntöse szép, de kérdés ki ölti magára. A béke nem dolgozik a háború műveivel, a béke nem termi a háború gyümölcseit... Az igazságtalanság és kegyetlenség, a bosszú ösztönös érzése, a kegyetlen deportálások, az elfogatások, a kényszermunkák, az erőszakos áttelepítések bennünk nem a béke ismérveit idézik fel, hanem az undort a gyűlölet és az erőszak gyümölcseivel szemben. És nekünk, főpásztoroknak a püspökszentelésben igen a lelkünkre kötötték: Ne tedd 100
