Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - IX. Fej. A nyolczadik ágazatról

83

hazába befogadtatván, isteni, még pedig örök megtiszteltetésekkel illettetek Végre inteni kell a híveket, hogy jámbor életet éljenek, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolják, hogy minél nagyobb lelki nyugalommal várhassák az l r ama nagy napjának közeledését. sőt, mint a fiákhoz illik, a legnagyobb vágyódással óhajthassák.

IX. FEJEZET.

A nyolczadik ágazatról.

Hiszek Szentlélekben.

1. Mily nagy a Szentlélekben való hit szükségessége és haszna.

Eddig az. a mi a Sz. Háromság első és második személyét illeti, tárgyaltatott, a mennyire a kitűzött tárgy természete megkívánta; következik most, hogy megmagyaráztassék az is, a mi a hitvallásban a harmadik személyről, vagyis a Szentlélekről mondatik. Ennek megmagyarázására a lelkipásztorok nagy gondot és szorgalmat fordítsanak, miután a keresztény embernek e részijén ép oly kevéssé szabad tudatlannak lennie, vagy helytelenül vélekednie, mint más fönebbi ágazatokról. Azért nem tűrte az apostol, hogy némely efezusiak a Szentlélek személye iránt tudatlanságban legyenek, kiktől midőn kérdezte:1) „váljon vették-e a Szentleiket“, s miután azok azt felelték, hogy „nem is tudják, ha van-e Szentlélek“, tüstént kérdő: „kiben vagytok hát megkeresztelve?“ Ezen szavakkal kijelentette, hogy ezen ágazatnak szabatos ismerete a híveknek felette szükséges; a miből főkép azon hasznuk van, hogy, midőn figyelmesen fontolóra veszik, hogy mindazt, a mivel bírnak, a Szentlélek ajándékából és jótéteményéből nyerték, önmagokról szerényebben és alázatosabban kezdenek vélekedni és minden reményüket Isten oltalmába helyezni: a mi a keresztény emberre nézve első lépés a legfőbb bölcseségre és boldogságra. *)

*) Ap. Cs. 19, 2. s. k.

6*