Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - VI. Fej. Az ötödik ágazatról
66 leikétől, midőn a poklokra alászállt, soha elválasztva nem volt; mind a testben meg volt az. hogy általa a lélekkel ismét összekapcsol tathassék, mind a lélekben, kogy általa a testhez ismét visszatérhessen: minélfogva saját erejével föl is elevenedhetett és halottaiból feltámadhatott. Ezt Dávid Isten leikétől ihletve e szavakkal jövendölte meg:1) „Megsegítette őt jobbja és az ő szent kara". Továbbá maga az Ur szájának isteni vallomásával erősítette :2) „Én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem, és hatalmam vagyon letételére és ismét hatalmam vagyon annak fölvételére“. Ezen tan igazságának megerősítésére mondotta a zsidóknak is:3) „Rontsátok el e templomot, s harmad napra lelállitom azt“. Ezt jóllehet a kövekből nagyszerűen épült templomra értették, ő, bizonyára, mint az írás szavaival ugyanazon helyen ki van fejezve, testének templomáról mondotta. De jóllehet az írásban néha olvassuk,4) hogy Krisztus Urunkat az Atya támasztotta fel, ez rá, mint emberre alkalmazandó: épen úgy mint midőn azt mondjuk, hogy saját erejével támadt föl, ez ő reáismét mint Istenre illik. IX. Hogyan mondjuk Krisztust a halottak elsöszülöttének, holott tudjuk, hogy ő előtte mások is támadtak föl. De Krisztusban az is kiváló volt, hogy ő mindenki közt legelső részese volt a föltámadás ez isteni jótéteményének; mert az írásban mind „a halottak közül elsőszülöttnek“,5) mind „a halottak elsőszülöttjének6) mondatik. És mint az apostolnál-találjuk:7) „Krisztus föltámadt halottaiból az elhunytak első zsengéje. Mivelhogy ember által van a halál, ember által a halottak föltámadása is; és amint Adámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek. Mindazáltal kiki a maga rendében: az első zsenge Krisztus, azután azok, kik Krisztuséi“. Mely szavak a tökéletes föltámadásról értelmezendők, midőn a halál szükségessége egészen megszűnvén, halhatatlan életre ébredünk. És e nemben Krisztus Urunk foglalja el az első helyet. Mert ha oly föltámadásról szólunk, melyre clkerülhetlenül ismét halál következik, vagyis az életre való visszatérésről: akkor Krisztus előtt mások sokan támadtak föl, kik mégis ') Zsol. 97, 2. 2) Ján. 10, 17—18. 3) Ján. 2. 19. *) Ap. Gs. 2, 24. 3, 15. 5) Kol. 1, 18. 6) Titk. 1, 5-7. 7) I. Kor. 15, 20—23.
