Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - VI. Fej. Az ötödik ágazatról

67

mindnyájan oly módon tértek vissza ez életbe, hogy ismét meg kelle hallniok: de Krisztus Urunk legyőzvén és elnyomván a halált, úgy támadt föl, hogy többé nem halhat meg, a mit ama világos bizonyíték is megerősít1): „Krisztus feltámadván halottaiból, már nem hal meg: a halál őrajta többé nem uralkodik“.

X. Hogyan és mi okból halasztotta Krisztus az ö föltámadását

harmad napra.

A mi pedig ez ágazathoz függesztetik; „harmad napon“, ezt a plébánosnak meg kell magyaráznia, nehogy a hívek azt véljék, hogy Urunk azon egész három napon át a sírban volt; ínért, mivel egy egész természetes napon és a megelőző s következő napnak egy részén át volt a sírban, azért igen helyesen van mondva, hogy három nap feküdt a sírban, és harmad napon támadt föl; mert, hogy Istenségét kinyilatkoztassa, föltámadását a világ végéig halasztani nem akarta; és ismét, hogy őt valóságos embernek és valóban meghaltnak higyjtik, nem támadt föl mindjárt halála után, hanem harmadik napon, mely időköz a valóságos halál bebizonyítására elégségesnek látszott.

XI. Miért adták a konstantinápolyi zsinat atyái ez ágazathoz

e záradékot: „az írás szerint“.

Ä konstantinápolyi első zsinat atyái e helyhez hozzáadták: „az irás szerint“, mit az apostoltól vevén, a hitvallásba azért vittek át, mivel a föltámadás titkát ugyanazon apostol legszükségesebbnek tanította e szavakkal :3) „Ha Krisztus föl nem támadott, hiábavaló akkor a mi predikálásunk, hiába való a ti hitetek is“, és „ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; mert úgy még bűneitekben vagytok“. Azért szent Ágoston ez ágazatban való hit fölötti álmélkodásában igy irt:3) „Nem valami nagy dolog hinni, hogy Krisztus meghalt: ezt a pogány, zsidó és minden gonosz is hiszi; ezt mindnyájan hiszik, hogy meghalt. A keresztények hite Krisztus föltámadása; ezt tartjuk nagynak, hogy föltámadt“. Innen van, hogy Urunk igen gyakran szólt föl támadásáról, és majd soha sem beszélt tanitványival szenvedéséről a nélkül, hogy föltámadásáról ne szólott

*) Rom. 6, 9. s) I. Kor. 15, 14. 17. 8) 120. Zsol. f.

5*