Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XVI. Fej. A hetedik kérésről

527

daczára seni szabadulunk meg a bajoktól, béketüréssel kell viselnünk azokat, meggondolván, mikép Istennek tetszik, hogy türelmesen szenvedjük azokat. Azért ne boszankodjunk vagy bánkódjunk, ha Isten nem hallgatja meg kéréseinket; hanem hagyjunk az ö tetszésére és akaratára mindent, megfontolván, hogy az hasznos, az üdvös, a mi Istennek tetszése szerint történik, nem pedig az, a mi nekünk máskép látszik.

XII. Mily sok és nagy hasson háramlik ránk a viszontagságokból ?

Végre oktatnunk kell a híveket, hogy, inig e földön élnek, készeknek kell lenniük mindennemű bajokat és viszontagságokat nemcsak nyugodt, hanem örvendező szívvel is viselni. „Mert mindnyájan“, úgymond az írás:1} „kik ájtatosan akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognák szenvedni“; ismét:2) „Sok háborúság által kell bemennünk az Isten országába“; végül:3) „Nem ezeket kellett-e szenvedni Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe ?“ Valamint ugyanis méltánytalan volna, hogy a szolga nagyobb legyen uránálúgy sz. Hermit4) véleménye szerint, nem volna szép, ha a tagok kényesek volnának a tövissel koronázott fő alatt. Követésre méltó Uriás fenséges példája, ki, midőn Dávid hazatérésre intette őt, igy szólt:5) „Az Isten szekrénye és Izrael és Juda sátorokban laknak s én házamba menjek'?“ Ha ily módon és ily elmélkedésekkel elkészülve fogunk az imádsághoz, elnyerjük, hogy valamint ama három iíju sértetlen maradt a tűzben, mi is sértetlenek maradunk a környező fenyegetések és fenyegető bajok között; a balsors csapásait és szenvedéseit mint a Makkabeusok,6) mindenesetre bátran viseljük. A sérelmekben és szenvedésekben követjük a sz. apostolokat, kik, megostoroztatván, igen örültek,7) „mivelhogy méltókká lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni“. Mi is igy lelkesülve a legnagyobb lelki gyönyörrel fogjuk zengeni :,s) „A fejedelmek ok nélkül üldöznek engem; de csak beszédeidtől fél az én szivem. Örvendek én beszédeiden, mint a ki sok zsákmányt talál“. *)

*) Tim. II. 3, 12. 2) Ap. csel. 14, 21. 3) Luk. 24, 26. 4) ö. beszéd : „Mindenszentekről.“ 5) Kir. II. 11,11. B) Makab. I. 2,16. és köv. ’) Ap. csel. 5, 40. és köv. 8) 118. Zsolt. 161. és köv.