Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - V. Fej. A negyedik ágazatról

51

jék meg az, hogy valamint a bethlehemi szálláson nem volt számára hely, hol szülessék, úgy, midőn már testben többé nem születik, a mi szivünkben is helyet ne találhasson, hol szellemileg szülessék. Ezt pedig, minthogy üdvünket szomjuhozza, felette óhajtja; mert mint ő a Szentlélek ereje által, a természet rendén kívül lett emberré és született és szent, sőt maga a szentség volt: igy kell nekünk is „nem1) a vérből, sem a test ösztönéből, hanem az Istentől születnünk“ és azután „mint uj teremtmény, az élet újságában2) járnunk“, ama szentséget és szivtisztaságot megőriznünk, mely az Isten lelki' által ujászületett emberekhez különösen illik; ily módon fogjuk mi magunkban kifejezni Isten fia ama sz. fogantatása és születésének képét, melyet buzgó szívvel hiszünk és hívén „Istennek3) titokteljes, elrejtett bölcseségét“ csodáljuk és imádjuk.

V. FEJEZET.

A negyedik ágazatról.

Kinzaték Pontius Pilátus alatt, megfeszitteték, meghala és

eltemetteték.

1. A negyedik ágazat ismeretének szüksége és annak tartalma.

Mennyire szükséges ezen ágazatnak ismerete és mily szorgalommal kell a plébánosnak arra törekednie, hogy a hívek az Ur kínszenvedését minél gyakrabban vegyék fontolóra, az apostol tanítja, midőn mondja:4) „hogy ő nem tud semmi mást, hanem csak Jézus Krisztust és pedig a megfeszítettet“. Azért ezen tárgynál minden szorgalmat és törekvést ki kell fejteni, hogy megmagyaráztassék, a mennyire csak lehet és hogy a hívek ily nagy jótétemény emlékezete által buzdittatva Isten irántunk való szeretetének és jóságának imádásába merüljenek. Hitünk tehát ez ágazat első részében (mert a másodikról utóbb lesz szó) azt adja elénk, hogy Krisztus urunk megfeszittetett, midőn Pontius Pilátus Tiberius császár rendeléséből Judaea tartományt igazgató ;

■) Ján. 1, 13. 3) Rom. 6, 4. 8) Kor. I. 2, 7. 4) Kor. 1. 2, 2.

4*