Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - X. Fej. Az Ur imádságának első kéréséről
462 képét is állítsák szemeik elé, hogy, midőn imádkoznak, megemlékezzenek, hogy elméjüket és lelkűket az égre kell emelniük mert a mennyi reményt és bizalmat önt beléjök az atyai név, ugyanannyi keresztény alázatosságra és áhítatra buzdítsa őket Atyánknak magasztos természete és isteni méltósága, ki menynyekben vagyon. Es e szavak eléjük is szabják az imádkozóknak, mit kell kérniük. Mert minden kérésünk, mely az élet kellékeire és szükségeire vonatkozik, hiábavaló és keresztényhez méltatlan, hacsak mennyei javakkal nincs üsszekütve és azon czélra nem irányul. Azért buzdítsák a lelkészek a jámbor hallgatókat az ima eme módjára és intésüket az Apostol tekintélyével támogassák:1) „Annakokáért, ha feltámadtatok Krisztussal, az ottfennvalókat keressétek, hol Krisztus vagyon, az Isten jobbján ülvén. Az ottfenn-valókról elmélkedjetek, nem a földiekről.“ X. FEJEZET. Az Ur imádságának első kéréséről. Szenteltessék a te neved. I. Miért kezdjük kéréseinket az Isten nevének megszenteltetésével ? Mit és mily rendben kell kérnünk Istentől, azt maga isteni mesterünk és mindnyájunk Ura tanította és parancsolta. Mert az imádság kívánságunk és óhajtásunk hirdetője és tolmácsa lévén, helyesen és észszerűen akkor kérünk, ha a kérések sora a kérendő tárgyak rendét követi. Az igazi szeretet pedig int bennünket, hogy egész belsőnket és minden igyekezetünket Istenre irányozzuk, a kit, mivel egyedül s önmagában való legfőbb jó, méltán legfőbb és kiváló szeretettel kell szeretni. Nem lehet pedig szívből s egyedül Istent szeretni máskép, hacsak az ő tiszteletét és dicsőségét minden tárgynak és lénynek eléje nem teszszük. Mert minden jónak, melyiyel akár mi, akár mások bírnak, egy szóval minden, a mi jónak neveztetik, tőle származván. a legfőbb jó előtt háttérbe kell vonulnia. Azért, hogy ‘) Kolossz. 3, 1. 2.
