Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - X. Fej. Az Ur imádságának első kéréséről
468 az imádságban rendet tartsunk, az Üdvözítő a legfőbb jóért való kóróst a többi kérések elsejévé és fejévé tette értésünkre adva, hogy mielőtt azokat kérnék, melyek nekünk vagy felebarátunknak szükségesek, azokat kell kérnünk, a mik az Isten dicsőségére szolgálnak és az azok után való vágyunkat és óhajtásunkat eléje kell terjesztenünk. Ekképen eleget teszünk a szeretet kötelmének, mely arra tanít, hogy egyrészt inkább szeressük Istent minmagunknál, másrészt pedig előbb azokat kérjük, a miket Istennek kívánunk és azután, a miket minmagunknak óhajtunk. II. Miért volt szükséges itt az Isten nevének megszenteltetését kérni, holott az isteni természet semmi által sem növekedhetik, sem semmire szüksége nem lehet ? Minthogy az óhajtás és kérés olyasmire vonatkozik, a mit nélkülözünk, az Istenhez pedig, vagyis az ő természetéhez semmi sem járulhat, sem isteni lényege, mely kifejezhetlen módon minden tökéletességgel teljes, semmi által nem növekedhetik : érthetjük, hogy nem ezekhez tartoznak azok, miket Istentől magának Istennek kérünk, hanem az ő külső dicsőségére vonatkoznak. Mert óhajtjuk és kérjük, hogy Isten neve ismertebb legyen a nemzetek előtt, hogy az ő országa terjedjen, hogy naponkint többen hódoljanak az isteni felségnek; mely három: a név, ország, hódolat nem tartoznak Istennek belső javaihoz, hanem kívülről vétetnek. III. Miként kell érteni ezen első kérést és mely óhajokat akar Krisztus ezen kéréssel az Atya Istennek általunk fölajánltatni ? Hogy pedig ezen kérések értelmét és jelentését teljesen fölfogjuk: a lelkipásztornak kötelessége a hivő népet figyelmeztetni, hogy azon szavak: „Miképen mennyben, úgy a földön is,“ a három első kérés mindegyikére alkalmazhatók, úgymint: „Szenteltessék a te neved, miképen mennyben, úgy a földön is:“ továbbá: „Jöjjön a te országod, miképen mennyben, úgy a földön is;“ s hasonlókép: „Legyen a te akaratod, miképen mennyben, úgy a földön is.“ Midőn pedig kérjük, hogy Isten neve megszenteltessék, azt értjük, hogy az isteni névnek szentsége és dicsősége öregbedjék. E helyen figyelmeztesse és tanítsa a plébános az ájtatos hallgatókat, hogy Üdvözítőnk nem azt mondja,
