Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről
461 „Ki vagy mennyekben.“ XVIII. Minthogy Isten mindenütt jelen van, miért mondatik, hogy lakhelye különösen as égben vagyon ? Mindenki tudja, ki Istenről helyesen gondolkodik, hogy Isten mindenütt, minden helyen jelen van, a mit nem úgy kell érteni, mintha ő részekre osztva egyik részszel egyik, a másikkal a másik helyet foglalná el és töltené be. Mert az Isten lélek, felosztás alá tehát nem esik. Ki is merné Istent, — mintha tért foglalna, — valamely hely határai közé szorítani, hisz ő maga mondja magáról:1) „Valljon az eget és földet nem én töltöm-e be?“ A mit ismét úgy kell érteni, hogy Isten az eget, földet és mindazt, a mit az ég és föld magokban foglalnak, erejével és hatalmával átkarolja: nem pedig, hogy őt valamely hely korlátozza. Mert jelen van Isten mindenekben vagy mint azok teremtője, vagy mint a teremtettek fentartója; semmi hely, semmi határok által úgy korlátolva és meghatározva nincs, hogy mindenütt mind lényegére, mind hatalmára nézve jelen ne volna. A mit sz. Dávid e szavakkal fejez ki :*) „Ha felmegyek az égbe, te ott vagy.“ Ámbár pedig mindenütt és mindenben jelen van az Isten és határokkal, — mint mondottuk, — korlátolva nincs: mégis gyakran emlittetik a szent-írásban, hogy lakhelye mennyben vagyon; ez azonban azért történik, mert az ég, melyet látunk, a világnak legnemesebb része és romlatlan marad s mivel erőre, nagyságra, szépségre a többi testeket felülhaladja és meghatározott, állandó mozgásokkal bir. Hogy tehát Isten az embereket az ő végtelen hatalmának és felségének, mely leginkább az ég műveiből tűnik ki. szemlélésére buzdítsa, ez okból mondja a szentirásban, hogy az égben lakik. De amint a szentirásból látjuk, gyakran kijelenti, hogy nincs a világnak oly része, melyet Isten lényegével és hatalmával be nem töltene. XIX. Minő elmélkedési tárgyat szolgáltat a híveknek azon részecske: „Ki vagy mennyekben Azonban a hívek e gondolatnál necsak mindenek közös Atyjának, hanem egyszersmind az égben uralkodó Istennek *) Jerem. '23, 24. 2) 138. Zsolt. 8.
