Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - Vili. Fej. A hetedik parancsról
395 a lopást tiltja, az az erőszakkal és igazságtalanul elkövetett rablásokat nem rosszalja, holott igy ir az apostol:1) „Sem a ragadozók nem fogják bírni az Isten országát“ : kikkel, ugyanazon apostol szerint.") minden viszonyt és társalgást kerülni kell. Mindazáltal a rablás, mivel a tárgy elviteléhez erőszak is járul, nagyobb vétek, mint a lopás s nagyobb gyalázatot okoz. IV. Midőn Isten itt minden idegen jószág igazságtalan bitorlását tiltani akarja, miért említi a lopást és nem a rablást ? Nem kell azon csodálkozni, hogy az isteni törvény parancsa a gyengébb lopás s nem a rablás szóval van kifejezve; mert ez azon fontos okból történt, mivel a lopás köre tágasabb és többre kiterjed, mint a rablásé, melyet csak azok követhetnek el. kik másoknál hatalmasabbak és erősebbek. Azonban mindenki beláthatja, hogy, midőn ugyanazon nemű kisebb vétkek kizáratnak. a nagyobb gonoszságok is el vannak tiltva. V. Elszámláltatnak a tágast) értelemben vett lopás nemei. Az idegen javaknak igazságtalan bírása és használata különbféle nevekkel jeleltetik azok különbfélesége szerint, a mik a tulajdonos tudta nélkül s akarata ellen vitetnek el. Mert, ha magán embertől magán jószág vétetik el. „lopásnak“ neveztetik: ha közvagyont lop valaki, ez „közvagyonorzásnak“ mondatik: „emberrablásnak“ neveztetik, ha szabad egyén, vagy másnak szolgája rabszolgaságba hurczoltatik : ha pedig szent dolog vitetik el, „szentségtörésnek“ neveztetik, mely istentelen s gaz tett annyira szokássá vált, hogy az isteni szolgálatra, vagy az egyház szolgáinak, vagy a szegényeknek használatára jámborul és bölcsen rendelt javak egyesek kívánságainak s ártalmas kéjeinek kielégítésére fordittatnak. VI. Nemcsal; azol; szegik meg e parancsot, kik idegen javakat tettleg bírnak. De az isteni törvény magán a lopáson, azaz: a külső cselekedeten kívül a lopási szándékot és akaratot is tiltja, mert ') 1. Kor. 0, 10. 2) 1. Kor. 5, 11.
