Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - V. Fej. A negyedik parancsról
364 parancs olyan, hogy minden erőfeszítés nélkül meg lehet tartani. Minthogy Isten nem szab elénk terhes dolgokat, melyeket az ő kedvéért magunkra kellene vállalnunk: hanem azt parancsolja, hogy ünnepeken megnyugodjunk, és a földi gondoktól szabadok legyünk: nagy vakmerőségre mutat e parancs törvényét «I nem fogadni. Például legyenek előttünk a büntetések, melyeket Isten azokra mért, kik azt megszegték, miként Mózes IVr. könyvéből1) érthető. Hogy tehát Istennek ezen megbánt-ásába ne essünk, hasznos leend gondolatban ismételni azon szót: „Megemlékezzél,“ s azon nagy hasznokat és jókat megfontolni, melyeket, miként fönebb előadatott, az ünnepek megszenteléséből nyerünk; és sok más efféléket, mikről a jó és szorgalmas lelkipásztor. miként a körülmények kívánni fogják, bőven és terjedelmesen értekezhetik. V. FEJEZET. A negyedik parancsról. Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked. 7. Mily méltósággal hir e parancs, s hogyan egyez meg a fönebbiehlcel ? Mig az előbbi parancsoknak legfőbb hatásuk és méltóságuk van, azok, a melyeket most tárgyalunk, mint igen szükségesek, méltán a legközelebbi helyen állanak. Mert amazokban mint czél folytonosan az Istez áll előttünk, ezek felebarátunk szeretetére tanítanak bennünket, ámbár közvetve Istenhez, a végczélhoz vezetnek, a kiért szeretjük felebarátunkat is. Azért Krisztus Urunk2) az Isten és felebarátunk szeretőiéről szóló ama két parancsot egyenlőnek mondotta. Alig lehet kimondani, mily nagy haszna van e tárgynak, minthogy nemcsak bőséges és kitűnő gyümölcsöket hoz, hanem jelül is szolgál, melyből az első parancs iránti engedelmesség és tisztelet kiviláglik. „A ki ') Móz. IV. K. 15, 35. 2) Mát. 22, 39. Márk 12, 31.
