Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - III. Fej. A második parancsról

347

szövetségben Isten sok íveljen ígéreteit esküvel erősíti, mint Abrahámnak1) és Dávidnak, ki Isten esküjéről följegyzé :2) „Megesküdött az Ür és nem bánja meg; te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint“.

X VI. Kimutatása annak, hogy a helyesen tett eskü dicséretre

méltó.

Nem is nehéz belátni, miért dicséretre méltó az eskü, ha valaki az egész dolgot ligyeluiesen megfontolja és mind eredetét, mind czélját szemügyre veszi. Mert az eskü a hitből származik, melylyel az emberek Istent minden igazság szerzőjének hiszik, a ki sem nem csalatkozhatik, sem másokat meg nem csalhat; „kinek3) szemei előtt mindenek fedezetlenek és nyilvánvalók“; ki végre minden emberi dologról csodálandó gondviselésével intézkedik és a világot kormányozza. Tehát e hittel felruházva hívják az emberek Istent az igazság tanújául, kinek hitelt nem adni istentelenség és gonoszság volna.

XVII. Az eskü czélja a perlekedések és czivakodásolc megszüntetése.

A mi pedig czélját illeti, az eskü arra való és egyenesen arra czéloz, hogy az emberek igazságát és ártatlanságát bebizonyítsa, a perlekedések és czivakodásokuak véget vessen; mint az apostol is tanítja a zsidókhoz4) irt levelében.

XVIII. Mily tekintetben tiltotta meg Krisztus az esküt?

Ez állítással nem is ellenkeznek í'dvözitőnk ama szavai sz. Máténál:3) „Hallottátok, hogy mondatott a régieknekhamisan ne esküdjél: teljesítsd pedig az Urnák esküvéseidet. Én pedig mondom nektek, hogy teljességgel ne esküdjetek: sem az égre, mert Istennek királyiszéke : sem a földre, mert az ő lábai zsámolya ; sem Jeruzsálemre, mert nagy király városa; fejedre se esküdjél, mert egy hajszálat sem változtathatsz fejérré vagy feketévé. Eegyen pedig a ti beszédété a: ugv úgy, nem nem ;

4) Zsid. 6, 17. 2) Zsolt. 109, 4. s) Zsid. 4, 13. 4) Zsid. 6, 16. 5) Mát.

5, 33—37.