Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról
332 Istened, erős, bosználló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban“, stb. ezt némelyek más parancsnak vették és a két utolsó mondatot egy parancsnak gondolták : de szent Ágoston1) az utóbbi szavakat elválasztotta, azokról azt állitá, hogy az első parancshoz tartoznak: mely nézetet, minthogy az egyházban általános, készséggel elfogadjuk. Jóllehet önkényt szembe tűnik az igazi ok, mely szerint illő volt, hogy mindenkinek jutalma és büntetése az első parancshoz kapcsoltassák. XVII. E parancscsal nem ellenkezik a képeknél az egyházban bevett használata. Ne is vélje senki, hogy ezen parancs a festés, faragás vagy vésés művészetét egészen tiltja; mert a szentirásban olvassuk, hogy Isten meghagyásából készültek a Kerubok2) s a réz kígyó3) képei és alakjai. Tehát úgy kell magyaráznunk, hogy a képek azért ti Itattak el, nehogy az azon ábrázolt alakokat, mint isteneket tiszteljék és ez által Isten tisztelete rövidséget szenvedjen. XVIII. Hogyan sérthető meg főlcépcn Isten a képek tisztelete által ? Kétségtelen, hogy e parancsot illetőleg Istennek fölsége főleg kétfélekép igen megsérthető: először, ha a bálványokat és képeket Isten gyanánt tiszteljük, vagy, ha azt hiszi valaki, hogy azokban valamely istenség vagy erő van, mely miatt azokat tisztelni kell, vagy, hogy tőlük valamit kérjünk, vagy, hogy a képekbe bizalmat helyezzünk, mint hajdan a pogányok tettek, kik reményüket a bálványokba helyezők, mit a szentirás mindenütt megró; másodszor, ha valaki az istenség alakját valamely művészet által előállítani törekszik, mintha testi szemeinkkel látni, vagy színekkel és alakokkal ábrázolni lehetne. „Istent“, miként damaskusi szent János1) mondja: „a ki láthatlan, kinek teste nincs, ki határokkal körül nem vehető, sem semminemű alakkal le nem ábrázolható, ki fejezhetné ki'?“ A mit bővebben kifejt a nieaeai második zsinat. Jelesen mondja tehát az apostol, hogy „a halhatatlan Isten dicsőségét5) a halandó ember, sőt a madarak, l) Sz. Ágost. 71. kérd. Móz. 11. K. f. 2) Kir. III. K. 11, 23. 3) Móz. IV. K. 21, 9. 4) Dam. sz. Ján. 4. k. az igaz. hitr. Ifi. f. 5) Hóm. 1, 23.
