Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról

négylábúak és csuszó-mászók képmásával cserélték föl“ ; mert mindezeket Isten gyanánt tisztelték, midőn képeiket fölállitották. Azért a zsidók, kik a borjú alakja előtt, kiáltozák:1) „Ezek a te isteneid, Israel, kik téged kihoztak Egyiptom földéről“, bálványimádóknak neveztettek, mivel „dicsőségüket2) a szénaevő borjú hason másával felcserélték “.

XIX. Mi az értelme a parancs ezen utolsó részének ?

Midőn az LTr az idegen istenek tiszteletét megtiltotta, hogy a bálványozást egészen eltörölje, az istenség képének érczből öntését, vagy bármely anyagból való készítését eltiltotta; erről szói Izaiás,8) a midőn azt mondja: „Kihez teszitek hasonlóvá az Istent, vagy micsoda képmást állitatok neki?“ Hogy pedig e parancsnak ez az értelme, a szent atyák iratain kívül, kik ezt igy magyarázzák, miként a hetedik zsinat kijelentette, eléggé kitetszik Mózes V. könyvének4) azon szavaiból, midőn Mózes a népet a bálványimádástól elvonni akarja és szól: „Nem láttatok semmi hasonlatosságot az napon, melyen nektek az Ur szólott Hóreben a tiiz közepéből“. A mit azért mondott a legbölcsebb törvényhozó, nehogy valamely hiba által tévútra vezettetve, az istenség alakját készítsék s az Isten iránt való köteles tiszteletet teremtménynek tulajdonítsák.

XX. E parancsot nem szegik meg, a kik a Szentháromság személyeit ábrázolják.

Mindazáltal nem kell gondolni, hogy a vallás s az Isten törvénye ellen vétkezik, a ki a Szentháromság valamely személyét, kik mind az ó, mind az uj szövetségben megjelentek, bizonyos jelekkel ábrázolja; mert senki sem oly tudatlan, hogy azt higyje, hogy ama kép az istenséget kifejezi; hanem fejtse ki a lelkipásztor, hogy azok némely tulajdonságot vagy cselekményt jelölnek, melyeket Istennek tulajdonítunk, például, midőn Dánielnél5) „az ős öreg trónon ülve festetik, ki előtt a könyvek felnyittatának“. ez Isten örökkévalóságát s végtelen bölcseségét jelenti.

‘) Móz. II. K. 32, 8. 2) 105. zsolt. 20. 8) Izai. 40. 18. 4) Móz. V. K. 4, 15. 5) Dán. 7, 9. 10.

383