Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról
331 Atyával saját vére által s a ki, „miután az örök váltságot megszerezte,“') bemenvén egyszer a szentélybe, érettünk közbenjárni meg nem szűnik : abból mindazáltal semmikép sem következik, hogy a szentek pártfogását kérni nem szabad. Mert, ha a szentek segedelmével nem szabad élni azért, mivel Jézus Krisztus az egyedüli pártfogónk: soha sem tette volna az apostol,3) hogy az élő atyafiak imáival oly nagy buzgalommal kívánjon Istennél segittetni : mert az élők könyörgései a közbenjáró Krisztusnak dicsőségét és méltóságát nem kevésbbé csökkentenék, mint a mennyei szentek esedezése. XV. Hogyan bizonyítható az ereklyék hatása s minő erővel és hathatóssággal vannak azok felruházva ? De kit nem győznek meg mind a tiszteletről, melylyel a szentek iránt tartozunk, mind a pártfogásról, melyet érettünk gyakorolnak, az ő sírjaiknál történt csodák, a vakok, bénák, sánták vagy bármely tagjaikban hibásoknak meggyógyulása, a holtaknak feltámasztása, az ördögök kiűzetése az emberekből '? melyekről szent Ambrus és Ágoston, — leghitelesebb tanuk, — nem, mint hallottakról, mint sokan, nem, mint olvasottakról, mint igen sok nagy tekintélyű férfi, hanem mint látottakról tesznek bizonyságot irataikban. Röviden: ha a szentek ruhái, kendői, árnyéka, inig ők ez életben voltak, a betegségeket megszűntették s a testi erőt visszaadták: ki merné tagadni, hogy Isten a szenteknek hamvai, csontjai s egyéb maradványai által mindezeket csodálatosan műveli? Kitűnt ez ama holttest példájából, mely, miután esetleg Elizeus3) sírjába került, azonnal újra feléledt, mihelyt annak testével érintkezésbe jött. XVI. A következő szaval nem külön, hanem az előbbiekkel együtt egy parancsot képeznek. A mi pedig következik: „Faragott képet ne csinálj magadnak. se valami hasonlatosságot arról, a mi ott fenn az égben, vagy itt lenn a földön, vagy a vizekben vagyon a föld alatt. Ne imádjad azokat, se ne tiszteljed; mert én vagyok a te Urad M Zsiü. 9, 12. és 7, 25. 2) Róni. 15, 30. Efez. ti, 18. 19. I. Tessz. 5. 25. és II. Tessz 3, 1. 2. 8) Kir. IV. K. 13, 21.
