Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
tölés és alamizsnára, mint a melyek bárom .jónak: a lelki, a testi s az úgynevezett külső javaknak felelnek meg, melyeket mind az Istentől nyertünk. Semmi sem lehet pedig alkalmasabb s hathatósabb a vétkek gyökereinek kiirtására. Mert, miután „minden,1) a mi e világon van. a test vagy a szemek kívánsága, vagy az élet 'kevélysége,“ mindenki beláthatja, hogy a betegség eme három okának leghelyesebben annyi gyógyszer tétetik ellenébe, az elsőnek t. i. a böjtölés, a másodiknak az alamizsna, a harmadiknak az imádság. Továbbá, ha azokat tekintjük is, kiket vétkeinkkel megbántunk, könnyen érthető, miért áll minden elégtétel főké]» e háromból. Ezek pedig: az Isten, felebarátunk és minmagunk. Azért az Istent imádsággal engeszteljük ki, felebarátunknak alamizsnával teszünk eleget, mimnagunkat pedig böjttel sanyargatjuk. LXXI. Azon szenvedőnek, melyele as embert külsőleg érik, bírnák-e elégtételi erővel ? Mivel pedig sok és különféle nyomor és baj nehezedik reánk az életben, azért főkép arra tani tandók a hívek, hogy azok. kik béketüréssel viselik az Istentől reájok bocsátott bajokat és viszontagságokat, bőséges anyagot nyernek elégtételre és érdemszerzésre: a kik pedig kedvetlenül és ellenszegülve tűrik az ily büntetést, az elégtétel minden gyümölcsét elvesztik, s a bűnöket igazságosan boszuló Istennek fenyítését és büntetését viselik. 272 LXXII. Teljesíthetik valaki as elégtételt s annak minden részeit más helyett ? Az Isten legfőbb jóságát s kegyességét legnagyobb dicséretekkel s hálaadásokkal kell magasztalni, mivel az emberi gyarlóságnak megengedő, hogy egyik a másikért eleget tehet; ami ugyan a töredelem ezen részének különös sajátsága. Mert valamint, a mi a gyónást illeti, senki sem képes más helyett bánkódni vagy gyónni: úgy, a kik Isten kegyelmében vannak, más helyett leróhatják a mivel az tartozik Istennek. így történik, hogy mintegy ügyesség szerint „az egyik3) a másiknak terhét ) Ján. I. 2, l(i. 2) Gál. (3, 2.
