Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről

267 gos példái találhatók a szentirásban: Mózes I. 3. részében, Mózes IV. 12. és 22. részében és sok más helyen. A legvilá­gosabb s legjelesebb Dávid példája, a kinek noha Náthán1) azt mondotta: „Az UTr is elvette bűnödet; nem fogsz meghalni“: mégis önkéntesen a legsúlyosabb büntetések alá vetette magát, Isten irgalmáért éjjel nappal igy könyörögvén: „Moss meg en­gem mindinkább gonoszságomból, s bűnömből tisztíts meg en­gem ; inert elismerem gonoszságomat, s bűnöm előttem vagyon mindenkoron.“2) Ezen szavakkal azt kérte az Úrtól, hogy ne csak a gonoszságot, hanem a gonoszságért tartozó büntetést is engedje el neki, s a bűn maradékaitól kitisztítva, az előbbi bftntelen állapotba helyezze vissza. Ámbár ezekért buzgón ese­dezett. az Ur mégis bűntette házasságtörésben nemzet fiának, Absolonnak, kit különösen szeretet, pártütésével és elvesztésével, továbbá még más büntetésekkel és csapásokkal is meglátogatta őt, melyekkel előbb fenyegette. így Mózes II. könyvében is Isten Mózes kérésére a bálványimádó népnek megbocsátott ugyan, mindamellett fenyegette, hogy ama förtelmes gonoszságért súlyos büntetésekkel fogja megbüntetni: és maga Mózes előre meg­mondta. hogy azt az Ur a legszigorúbban fogja megboszulni egész a harmad s negyed izig.:i) Hogy pedig ezeket a sz. atyák is mindenkor tanították a kath. egyházban, az ő tekintélyűk legvilágosabban megerősíti. LX II. Miért nem enged el Isten az embernek a penitenczia­­tartás szentsége által annyit, mint a keresztscg által? Hogy miért van az. hogy a peniteneziatartás szentségében nem engedtetik el minden büntetés épen úgy. mint a keresztségben. jelesen magyarázza a trienti sz. zsinat a következő szavakkal :4) „Az isteni igazságosság követeli, hogy máskép fogadja kegye­lembe azokat, kik a keresztség előtt tudatlanságból vétkeztek: s máskép azokat, kik már egyszer az ördög s a bűn rabszolga­sága alól fölszabadittatva, és a Szentlélek ajándékát elnyerve, nem irtóztak az Isten templomát, tudva megszentségteleniteni, s a »Szentleiket megszomoritani. Méltó az Isteni jósághoz, hogy bűneinket meg ne bocsássa minden elégtétel nélkül, nehogy *) *) Kir. II. 12. 13. *) Zsolt. 50. 4, 5. *) Móz. II. 32. 14. 34. 4) (Tri­enti zsin.) 14. ül. 8. f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom