Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről

alapos ismeretek kívántainak, hogy a bűnöket nemcsak vizsgálni, hanem azok különféle nemeiből mindenkinek sorsa s állásához képest megítélni is tudja, melyek halálosak, melyek bocsánan­­dók. A mennyiben pedig orvos, a legnagyobb okosságra van szüksége. Alert szorgosan gondoskodnia kell. hogy a betegnek oly gyógyszereket rendeljen, melyek alkalmasaknak tűnnek fel a lélek meggyógyitására és arra, hogy jövőre a betegség ereje ellen azt megóvják. Ebből megérthetik a hívek, hogy mindenkinek leg­nagyobb törekvéssel azon kell lennie, hogy oly gyóntató atyát válaszszon, kit feddhetlen élet, tudomány és bölcs Ítélet ajánla­nak : s a ki jól tudja, mily fontos és jelentékeny az a tiszt, me­lyet visel s mily büntetést kell szabnia minden egyes bűnösre és kiket kell vagy nem kell feloldoznia. L VII. Soha, sem szóval, sem jellel nem szabad kinyilvánítani azokat, a mik a gyónásban mondattak. Mivel mindenki forrón óhajtja, hogy bűnei s rútságai titok­ban maradjanak: figyelmeztetni kell a híveket, hogy nincs okuk attól tartani, hogy a lelkiatya valakinek valamikor kijelenti, a miket a gyónásban felfödtek vagy, hogy abból rajok valamikor valamely veszély háramlik. Mert az egyházi törvények a legke­ményebb büntetést szabták azon papokra, kik örökös és lelki­­ismeretes hallgatással titokban nem tartják mindazon bűnöket, melyeket nekik valaki meggyónt. Azért a lateráni nagy zsinatban olvassuk : „Mindenkép óvakodjék a pap, hogy szóval vagy jellel vagy más egyéb módon a bűnöst el ne árulja.“ XVIII. Mely dolgokra kell leginkább vigyáznia a papnak mások gyónásainak kihallgatásában ? A dolog természete kívánja, hogy, miután a kiszolgálta­tásról szólottunk, néhány fejezetben azokról is szóljunk, mik a gyónás használatát* és teljesítését közelebbről érdeklik. Sokan ugyanis a hívek közöl, kik általában alig várják, hogy elmúlja­nak ama napok, melyek az egyházi törvényben a gyónásra ren­deltettek, a keresztény kötelességtől oly távol vannak, hogy alig emlékeznek bűneikre, melyeket a lelkiatyának meg kellene gyón­niuk, egyebekre pedig épen nem ügyelnek, mik az isteni kegye­lem elnyerését kétségkívül igen megkönyitik. Mivel azok üdvéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom