Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
alapos ismeretek kívántainak, hogy a bűnöket nemcsak vizsgálni, hanem azok különféle nemeiből mindenkinek sorsa s állásához képest megítélni is tudja, melyek halálosak, melyek bocsánandók. A mennyiben pedig orvos, a legnagyobb okosságra van szüksége. Alert szorgosan gondoskodnia kell. hogy a betegnek oly gyógyszereket rendeljen, melyek alkalmasaknak tűnnek fel a lélek meggyógyitására és arra, hogy jövőre a betegség ereje ellen azt megóvják. Ebből megérthetik a hívek, hogy mindenkinek legnagyobb törekvéssel azon kell lennie, hogy oly gyóntató atyát válaszszon, kit feddhetlen élet, tudomány és bölcs Ítélet ajánlanak : s a ki jól tudja, mily fontos és jelentékeny az a tiszt, melyet visel s mily büntetést kell szabnia minden egyes bűnösre és kiket kell vagy nem kell feloldoznia. L VII. Soha, sem szóval, sem jellel nem szabad kinyilvánítani azokat, a mik a gyónásban mondattak. Mivel mindenki forrón óhajtja, hogy bűnei s rútságai titokban maradjanak: figyelmeztetni kell a híveket, hogy nincs okuk attól tartani, hogy a lelkiatya valakinek valamikor kijelenti, a miket a gyónásban felfödtek vagy, hogy abból rajok valamikor valamely veszély háramlik. Mert az egyházi törvények a legkeményebb büntetést szabták azon papokra, kik örökös és lelkiismeretes hallgatással titokban nem tartják mindazon bűnöket, melyeket nekik valaki meggyónt. Azért a lateráni nagy zsinatban olvassuk : „Mindenkép óvakodjék a pap, hogy szóval vagy jellel vagy más egyéb módon a bűnöst el ne árulja.“ XVIII. Mely dolgokra kell leginkább vigyáznia a papnak mások gyónásainak kihallgatásában ? A dolog természete kívánja, hogy, miután a kiszolgáltatásról szólottunk, néhány fejezetben azokról is szóljunk, mik a gyónás használatát* és teljesítését közelebbről érdeklik. Sokan ugyanis a hívek közöl, kik általában alig várják, hogy elmúljanak ama napok, melyek az egyházi törvényben a gyónásra rendeltettek, a keresztény kötelességtől oly távol vannak, hogy alig emlékeznek bűneikre, melyeket a lelkiatyának meg kellene gyónniuk, egyebekre pedig épen nem ügyelnek, mik az isteni kegyelem elnyerését kétségkívül igen megkönyitik. Mivel azok üdvéről
