Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
268 a legnagyobb huzgósággal kell gondoskodni, mindenekelőtt azt vizsgálják a lelkiatyák a gyónóban : hogy van-e bűnei fölött őszinte bánata és van-e eltökélett és határozott akarata, hogy ezentúl a bűnöktől tartózkodni fog. Hogyha ily érzelemmel látják a gyónót eltelve, intsék és hathatósan buzdítsák, hogy ily nagy és kiváló jótéteményért Istennek legnagyobb hálát adjon és tőle a mennyei kegyelem segélyét kérni soha meg ne szűnjék, mely által megerősödve és védve, a gonosz kívánságoknak könnyen ellenállhat és elfojthatja azokat. Inteni is kell őt, hogy egy napot se engedjen elmúlni a nélkül, hogy í runk szenvedéseinek titkairól valamit ne elmélkednék és annak követésére és legbensőbb szeretettre ne buzdítaná, ne sarkallná magát. Ezen elmélkedés által éri el ugyanis, hogy a sátán minden kísértése ellen napról napra biztosabbnak érzi magát. Mert annak, hogy a csekély kísértések is oly hamar legyőznek bennünket, nem más az oka, mint az, hogy a mennyei dolgok feletti elmélkedés által az isteni szendét tiizét éleszteni nem törekszünk, melylyel a lélek felujulhatna és erőt nyerhetne. Ha pedig a lelkiatya észreveszi, hogy az, a ki gyónni akar, bűneit nem bánja úgy, hogy valóban megtörődöttnek lehetne mondani: iparkodjék felkelteni benne a bánat utáni vágyat, hogy e kitűnő ajándék vágyától égve, elhatározza magát, hogy azt az Isten irgalmától kérni és azért esedezni fog. Különösen el kell fojtani némelyek kevélységét, kik gonoszságaikat mentegetődzéssel vagy védeni vagy kisebbíteni törekszenek. Mert például, midőn valaki vallja, hogy a harag hevesen elragadta : ez az izgatottság okát rögtön másra tolja, ki, — mint panaszkodik, — előbb megbántotta öt. Inteni kell, hogy ez felfuvalkodott szívre és bűnének nagyságát vagy kevésbe vevő vagy épen nem ismerő emberre mutat; aztán az ilyen mentegetődzés inkább nagyobbitja, mint kisebbíti a vétket. Mert a ki tettét igy törekszik igazolni, tulajdonképen azt vallja meg, hogy ő akkor fog béketűréssel élni. midőn senki sem fogja bántani: a minél bizonyára keresztény emberhez méltatlanabb semmi sem lehet. Midőn ugyanis főkép azon kellene sajnálkoznia, ki őt megbántotta: mégis nem a bűn gonoszsága miatt háborodik fel, hanem felebarátjára haragszik: és midőn legjobb alkalma van Istent béketűrésével tisztelni és felebarátját szelídsége által megjavítani, az üdvös alkalmat kárhozatára fordítja. Még veszélyesebbnek kell tartanunk azok hibáját, kik bizonyos oktalan szégyen miatt nem merik megvallani bűneiket. Ezekbe buzdítás által bátorságot kell
