Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
250 a tőrödéimességre tokép kettő szükséges: az elkövetett bűn fölötti bánat t. i. s az elhatározás és óvakodás, hogy ezentúl se nini i ilyest el nem követünk. Mert ha valaki barátjával, kit valamikép megbántott, ki akar engesztelődni, egyrészt meg kell neki bánnia a barátja ellen elkövetett méltatlanságot és sérelmet és másrészt jövőre gondosan kell óvakodnia, nehogy a barátságot valamikép megsérteni látszassák; s e kettővel egyesülve kell lennie az engedelmességnek. Az ember ugyanis mind a természeti és isteni, mind pedig az emberi törvénynek, melyeknek alá van vetve, engedelmeskedni tartozik. Azért, ha a bűnbánó valakitől valamit erőszak- vagy csalfasággal elvett, azt vissza kell adnia; ép igy vagy némi hasznos szolgálattal, vagy szívességgel tegyen eleget annak is, kinek becsülete vagy élete ellen szóval vagy, tettel vétkezett. Alert általánosan el van fogadva, a mit sz. Ágostonnál olvasunk: „A bűn meg nem bocsáttatok, ha az elvett jószág vissza nem adatik“.1) XXXIII. Meg kell bocsátanunk másoknak, ha bocsánatot akarunk nyerni. Egyebek közt, melyek a törödelmességhez igen szükségesek, nem kevésbbé szorgosan és szükségképen kell gondoskodnunk arról, hogy mindazon méltatlanságokat, melyeket mástól szenvedünk, elengedjük s megbocsássuk. Mert Urunk Üdvözítőnk igy int és szélit fel: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket; ha pedig meg nem bocsátótok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket“.2) Ezek azok, miket a bünbánatban a híveknek szem előtt kell tartaniuk. Egyebek, miket a lelkipásztorok — ezt illetőleg — fölemlíthetnek, eszközük ugyan, hogy a bünbánat a maga nemében tökéletesebb és teljes legyen: annyira szükségeseknek azonban azokat még sem kell tartani, hogy nélkülük a törödelem igazi és üdvös nem lehetne. XXXIV. A bánat tulajdonkénem ereje és hasma. Minthogy a lelkipásztoroknak nem szabad megelégedniük azok előadásával, melyek az üdvösségre szükségesek, hanem * ., x) Sz. Ágost,. 153. lev. 6. f. *) Mát. 6, 14. 15.
