Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről

lása az elkövetett vétkeknek, azon szándékkal, hogy többé nem vétkezünk.“ S kevéssel utóbb a bánat módjáról hozzátoldatik: „ügy készit elő a bűnök bocsánatára, ha az isteni irgalomban való bizalommal és azon szándékkal van egybekötve, hogy tel­jesítjük a többit, a mi e szentség érvényes felvételére megki­­vántatik.“ E határozatból tehát megértik a hívek, hogy a bánat lényege nem áll egyedül abban, hogy valaki vétkezni megszűn­jék, vagy eltökélje magában, uj életmódot kezdeni, vagy azt már el is kezdte: hanem, hogy főleg rosszul folytatott életét utálja, és érette eleget tenni törekedjék. Leginkább erősítik ezt a szentek ama feljajdulásai, melyekre a szentirásban oly gyak­ran találunk. „Elfáradtam — úgymond Dávid —1) fohászkodá­somban, megöntöztem minden éjjel ágyamat;“ és „Meghallgatta az Ur könyörgésemetés ismét egy másik :2) „Elgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében.“ Ezen és a hasonló feljajdulásokat bizonyára az előbbi élet heves gyűlölete és a bűnök utálata sajtolta ki. 245 XXIV. Miért neveztél; a zsinat atyái a bánatot fájdalomnál;? Mivel pedig a bánat fájdalomnak mondatott, inteni kell a híveket, hogy ne gondolják, mintha ama fájdalmat a test érezné. Mert a bánat az akarat müve. Es sz. Ágoston3) bizonyítja, hogy a fájdalom a törödelem kísérője, nem maga a törödelem. Hanem a bűn utálatát és gyűlöletét fájdalomnak nevezték az atyák, részint, mivel a szentirás igy használja; azt mondja ugyanis Dávid:4) „Meddig tartok még tanácsot lelkemben, fájdalmat szivemben naponkint?“ részint, mivel a fájdalom a lélek érzéki részében, melyben a kívánság gyökere rejlik, magából a bánat­ból származik, úgy hogy nem helytelenül határoztatott meg a bánat fájdalom által, mivel fájdalmat okoz, és annak jelentésére a vezeklők ruhájukat is meg szokták változtatni. Erről az Ur sz. Máténál5) azt mondja: „Jaj neked Korozaim! jaj neked Bet­­szaida! mert ha Tyrusban és Szidonban»történtek volna a cso­dák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsákban és hamu­ban tartottak volna bünbánatot.“ ') Zsolt, tí, 7, 9. 2) Iz. 38, 15. 3) Sz. Ágost,. 351. liesz. 1. f. 4) Zsolt. 12, 2. 5) Sz. Mát. 11, 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom