Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
246 XX V. Miért nevezik a hitt adósok a bibi utálatát közönségesen törödelmességnelc ? Helyesen neveztetett pedig a bűn utálata, melyről szólunk, a fájdalom erejének kifejezésére törödelmességnek, a hasonlatot, a testi dolgoktól véve, melyek kővel vagy más keményebb anyaggal apróra töretnek, hogy e szóval kijelentessék, hogy a kevélység által megkeményedett szivünk a törödelem ereje által megtöretik. Azért semmi más fájdalom, akár a szülők vagy gyermekek halála, akár más szerencsétlenség okozta volna, e néven nem neveztetik, hanem csak azon fájdalomnak sajátos neve, melyet az Isten kegyelmének és az ártatlanságnak elvesztése miatt érzünk. XXVI. Mely szavakkal szokott még a hűn utálata kifejeztetni? De más szavakkal is szokják ugyanezen dolgot jelelni: ugyanis szivbeli bánatnak is mondatik, mivel a szentirás a szív szót gyakran akarat helyett használja. Mert valamint a szívből veszik kezdetüket a testi mozgások : úgy az akarat a lélek minden többi erőit vezérli és igazgatja. Nzivtörődésnek is hivatik a szent atyáktól, kik a tőrödéimességről irt könyveiket is szivtörődésről czimezték. Valamint ugyanis késsel vágják fel a feldagadt sebeket, hogy a bezárt méreg kifolyhasson: úgy a szivek mintegy a törödelem késével felhasíttatnak, hogy kivethessék a bűn halálos mérgét: azért szivszaggatásnak is mondta Joel próféta.1) „Térjelek hozzám úgymond — teljes szivetekből, böjttel, sírással, és szaggasátok meg sziveiteket.“ XXVII. Miért kell a bűnök fölötti fájdalomnak, mely törödelmességnek mondatik, igen nagynak és erősnek lennie? Hogy pedig legnagyobb fájdalmat kell érezni az elkövetett bűnök fölött, úgy, hogy nagyobbat még gondolni sem lehet, az könnyen kimutatható elkövetkező okokkal. Mivel ugyanis a tökéletes bánat a szeretet müve, mely a tini félelemből származik : világos, hogy a szeretet és bánat ugyanazon természettel bírnak. Mivel pedig a szeretet, melylyel az Istent szeretjük, a legtöké) Joel 2, 12. 13.
