Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
242 XVIII. Melyek a törödélem szentségének fő hasznai? De valóban mi sem hasznosabb a híveknek és mi sem szül bennük nagyobb készséget a törödelemre, mint ha gyakran megmagyarázzák a plébánosok, mily nagy hasznot húzunk belőle. Mert be fogják látni, hogy a törödelemről igazán el lehet mondani, hogy gyökerei ugyan keserűek, de gyümölcsei a legkellemetesebbek. A törödelem minden ereje tehát abban áll. hogy minket az Isten kegyelmébe visszahelyez és vele legnagyobb barátság által összeköt. E kiengesztelődóst néha a jámbor embereknél, kik e szentséghez szentül és istenesen járulnak, a lelkiismeret legnagyobb békéje, a lélek legnagyobb örömével együtt szokta követni. Mert nincs oly nagy és undok bűn, mely a törödelem szentsége által, nemcsak egy Ízben, hanem isméteke és többször is el ne töröltetnék. Erről Így szól az Ur a próféta által:1) „Ila az istentelen bünbánatot tart minden bűneiről, melyeket cselekedett és megőrzi minden parancsomat és ítéletet s igazságot cselekszik: élvén él és nem hal meg: semmi gonoszságáról, melyeket cselekedett, nem emlékezem meg“. És sz. János:2) „Ha megvalljuk bűneinket, hiv ő és igaz, hogy megbocsássa nekünk vétkeinket“ ; és kevéssel utóbb,8) semmiféle bűnt ki nem véve, igv szól: „Ha valaki vétkezett is, van szószólónk az atyánál, az igaz Jézus Krisztus; és ő engesztelő a mi bűneinkért; nemcsak a mieinkért pedig, hanem az egész világéiért“. XIX. Mikép mondatik, hogy némely hírnök meg nem bocsáthatók ? A szentirásban olvassuk ugyan, hogy némelyek nem nyertek az Úrtól irgalmat, ámbár azt kérve kérték: de tudjuk, hogy ez ez azért történt, mivel nem igazán és nem lelkűkből bánták bűneiket. Azért, midőn a szentirásban vagy a sz. atyáknál olyan kifejezések fordulnak elő, melyekkel látszólag azt állítják, hogy némely bűnök nem bocsáttathatnak meg, úgy kell azokat magyarázni, hogy a bocsánat igen nehéz megnyerését értsük. Mert valamint gyógyithatlannak mondatik valamely betegség, ha a beteg oly állapotban van, hogy undorral fordul el az üdvös gyógyszertől: úgy van némely neme a bűnnek, mely sem meg ) Ezek 18, 21. s köv. 2J Sz. Ján. 1. Lev. 1. 9. 3) Ugyanott 2, 1. s. k.
