Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
220 egy szóba foglaljuk össze, azt kell mondanunk, hogy az oltáriszeiítsúg legnagyobb erővel bir az örök dicsőség megszerzésére: mert Írva van:1) ,.A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete vagyon és én feltámasztom őt az utolsó napon“. E szentség kegyelme által ugyanis a hívek, inig ez életben élnek, a lelkiismeret tökéletes békéjét és nyugalmát élvezik: azután, majd mikor elközeleg az életből való elköltözésük ideje, annak ereje által megerősödve az örökké tartó dicsőségbe és boldogságba szállnak fel, mint Illés,2) „a ki a hamuban sült czipó erejével jura az Isten hegyéig Kóréhig“. Mindezt bővebben fejtsék ki a lelkipásztorok és pedig vagy sz. János 0. fejezetét vegyék tárgyalás alá, melyben e szentség sokféle gyümölcsei adatnak elő, vagy Krisztus Urunk csodálandó tetteit felsorolván tüntessék fel, hogy, ha joggal és méltán boldogoknak tartjuk azokat, a kik őt mint halandót hajlékukba fogadták, vagy a kik ruhája vagy szegélye érintése által egészségüket visszanyerték: sokkal boldogabbak és szerencsésebbek vagyunk mi. kiknek leikébe halhatatlan dicsőséggel felékesitve betérni kegyeskedik, hogy lelkünk minden sebét meggyógyítsa és azt a legbőségesebb adományokkal fölékesitve magával összekapcsolja. Lili. HányféleJcép részesülünk az Ur testében és vérében? Azt is elő kell adni, kik részesülhetnek az oltáriszentségnek imént említett nagy hasznaiban és hogy a részesülésnek nem egy módja van csak, hogy a hivő nép a fensőbb kegyelmekért tanuljon jobban buzogni. Helyesen és bölcsen különböztették meg tehát elődeink, mint a trienti zsinatban3) olvassuk, e szentség vételének háromféle módját. Némelyek ugyanis a szentséget magukhoz veszik, de bűnös állapotban, kik a szt. titkokat tisztátalan szájjal és szívvel venni nem rettegnek: ezekről mondja az apostol,4) hogy „méltatlanul eszik és iszszák az Ur testét“. Sz. Ágoston pedig igy ir:5) „A ki nem marad Krisztusiján és kiben nem marad Krisztus, kétségkívül nem eszi annak testét lelkileg, ámbár testileg és láthatólag ajkaira veszi a test és vér szentségét“. A kik tehát ily állapotban veszik a sz. titkokat, nemcsak semmi hasznot nem húznak belőlük, hanem *) *) Ján. 6, 55. 2) Kir. III. K. 19, 8. 3) Trient, zsin. 13. ül. az oltárisz. 8. f. 4) I. Kor. 11. 29. 5) Sz. Ágost. 26. ért. Ján.
