Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
221 az apostol1) tanúsága szerint „Ítéletet esznek és isznak maguknak“. Mások pedig csak lelkileg veszik magukhoz az oltáriszentséget, t. i. azok, a kik vágy s kívánság szerint eszik ama nekünk adott mennyei kenyeret, élő hittel lángolva, „mely a szeretet által munkálkodik“ ;2) s abból, ha nem is minden, de bizonyára igen nagy hasznokat nyernek. Vannak végre mások, a kik szentségileg és lelkileg veszik az oltáriszentséget, kik. miután az apostol tanítása szerint3) „előbb megvizsgálták magukat“ és menyegzős ruhával felékesitve járultak ez isteni asztalhoz, az oltáriszentségből az előbb említett legbőségesebb gyümölcsöket nyerik. Világos tehát, hogy legnagyobb és mennyei javaktól fosztják meg magokat azok, a kik, ámbár az Ur testének valóságos vételére is elkészülhetnének, elegendőnek tartják a szent áldozásban csak lelkileg részesülni. LTV. Megmagyarázása annak, hogy, mielőtt valaki az óltáriszentséghez jqrul, lelkét el kell készítenie. Következik annak előadása, hogyan kell a híveknek lelkileg elkészülve fenniük, mielőtt az oltáriszentsógnek igaz vételéhez járulnak. És először is annak kitüntetésére, hogy ezen előkészület igen szükséges, üdvözítőnk példáját kell felhozni. Mielőtt ugyanis az apostoloknak drágalátos teste és vére szentségét adta volna4) „ámbár már tiszták voltak, megmosá lábaikat“ annak jelentésére, hogy legnagyobb gondot kell arra fordítanunk, hogy semmi se hiányozzék részünkről a legnagyobb lelki társaságból s ártatlanságból. midőn a szent titkokhoz akarunk járulni. Azután pedig értsék meg a hívek, hogy valamint, a ki tiszta és elkészült lélekkel veszi magához az oltáriszentséget, a mennyei kegyelem legdúsabb ajándékaival ékesittetik: inig ellenben, ha készületlenül veszi magához, nemcsak semmi hasznát nem veszi, hanem legnagyobb kárát vallja. Mert a legjobb és legüdvösebb dolgoknak az a sajátságuk, hogy, midőn annak idején élünk velők, a lehető leghasznosabbak: időn kivid pedig veszedelmet és romlást okoznak. És éppen azért nem kell csodálni, hogy az Isten legnagyobb és legkitűnőbb ajándékai is, ha jól rendezett lélekkel fogadtatnak, a mennyei dicsőség elnyerésére legnagyobb segélyünkre szolgálnak ; ha pedig azokra méltatlanokká teszsziik magunkat, örök ') 1. Kor. 11,29. *) Galat. 5, 6 ») I. Kor. 11, 28. 4) Ján. 13, 5. s. k.
