Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)
beszéd járja, nem épületes, mikor Máriaénekek közé illetlenségeket kevernek. Az ilyen búcsúsokra áll, hogy csak a szájukkal tisztelik az Istent, de a szívük távol áll tőle. Az Isten a tökéletes áldozatot szereti. És mennyi módja van az áldozatoknak az önmeggyőzésnek, éppen a búcsújárásban! Aki szívvel zarándokol, az fölajánlja az Istennek, a boldogságos Szűznek mindazt a sok fáradságot, nehézséget, mely a búcsújárás alkalmával rája vár, a nehéz utat, fáradságos gyaloglást a nap melegében, ismeretlen helyeken; a nélkülözéseket ételben, italban — hiszen a hosszú utón éhség kínozza, szomjúság gyötri a zarándokot — a rossz szállást, — gyakran a szabad ég alatt kell megpihennie, vagy ha kap is szállást, az sem oly kényelmes, mint az otthona. A búcsújáró mindezt fölajánlja kezdetben bűnei bocsánatára. Az úton a lelke azon van, hogy bűneit megismerje, megbánja hogy vágyakozzék a tisztulás után, az Isten kegyelme, a Szűzanya szeretete után. És mikor megérkezik, hálát ad az Istennek, a boldogságos Szűznek, hogy 61
