Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

ide vezette; komolyan igaz szívvel járul a szentgyónáshoz, nem tolakszik, nem rendetlenkedik, hanem nyugodtan vár a sorára. Példásan viseli magái a többiekkel a templomban épúgy, mint kinn; kihasználja az időt az ájtatosságok gyakorlásában és magába vonul. A helységben nem jár korcsmák, mulatóhelyek után, nem rontja a búcsújárás jóhíréí mások előtt; nem hoz szégyent arra, amit gyakorolni akarna. Imádsággal tölti idejét; reggel ott van a szentmiséken, áhítattal veszi magához az Úr szent testét. Vigyáz arra, hogy ájtatosságukban másokat ne zavarjon beszélgetés, terefere által, a szenthelynek a méltóságát nem sérti tolakodás, rendetlen viselkedés által, ügyel a tisztaságra, különösen vigyáz arra, hogy az oltáiterítőkhöz nem nyúl, nem csókolgatja az oltárokat. Hangosan nem imádkozik, amíg az istentisztelet tart; az egyes csoportok sem énekelnek, csak ha az orgona kiséri az éneket. Ha mindenki a saját feje szerint fennhangon imádkoik vagy énekel, akkor a búcsújárás épen nem látsziképűletesnek. Rendetkell tartani ebben is.

62

v