Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

csak éppen az egyszerű és nélkülözhetetlen felszerelést hagyták meg. A többit árúba bocsátották. A fejedelem terve az, hogy a búcsújárást betiltja, Kiscellben csak a plébánia marad, egy plébánossal, a többi bencés mehet, ahova akar.

Szily püspök ekkor kéri a kancelláriát, maradhassanak legalább öten Kiscellben, mert ennyire szükség van; ennyien benn is maradnak a kolostorban. Pausz Amand mint plébános, a többi négy, mint kisegítő. Az apát egy másik rendtárssal magánházba megy lakni. A két világi testvérnek van a legkeserübb sora; egyikük 37 éven át szolgált a kolostornak, a másikuk 7 éven át, most világgá kell menniük. A halál könyörül meg rajtuk, azon év folyamán mind a két testvér meghal.

A redtagoknak le kellett vetniük rend; ruhájukat és azután csak a világi papokéban járhattak. Az istentisztelet elszegényesedett, az ének- és zenekar megszűnt; a búcsúsok, bár kissé megfogytak, mégis szép számmal jöttek a szokott időben.

27