Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

A fejedelem 1790. február 20-án lér őseihez; halálára föllélegzik az ország. Vasvármegye menten halála után megszünteti több rendelkezését, mégpedig olyanokat, melyek az istentiszteletre vonatkoztak. A bencések abb-n bíznak, hogy rendjük megint föléled. Somogyi Dániel főapát minden követ megmozgat ezért a célért; a visszaállítást azonban mégis halogatja a király; gondjait a francia forradalom által okozott háborúk foglalják el.

Míg a kiscelli bencések idegenekként éltek saját házukban, a hatóságok nagyon elhanyagolták az apátsági épületeket. A régi templom a dömölki majorban ezen idő alatt megy annyira tönkre, hogy többé nem is tarthattak benne istentiszteletet.

II. József azt is megtiltotta, hogy a Mária-szoborra ruhát rakhassanak. A jobb idők beálltával Pausz Amand plébános kifolyamodja, hogy a szobrot újra felöltöztethessék. A jeles Pausz Amand a búcsújárás értékét is emelni akarta. Azért a kiscelli zarádokok számára egy kis útmutatót is ád,

28