Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

lomot. A búcsújáróhelyet kiváltságokkal tün­tette ki: megengedte, hogy az apát és az általa megjelölendő hat rendtag föloldozhatja a bűnösöket oly esetekben is, melyek a püspököknek vannak fenntartva. Azok szá­mára, akik a gyóntatásnál segédkeztek a rend­tagoknak, megengedte, hogy külön felhatal­mazás nélkül is gyóntathatnak nyolc napig. Közben II. József lép a trónra és mind­járt kezdetben igyekszik szabadelvű felfogá­sát keresztül vinni; aprólékos, hozzája nem tartozó egyházi dolgokban is rendelkezett, megtiltotta pl., hogy a céhek zenével és külön ruhával vegyenek részt a körmenete­ken. A szerzetesek közül csak azokat tűrte, akik tanítással, betegápolással foglalkoztak, de ilyenek közül is több kolostort feloszla­tott. A magyar bencések jórésze Ielkipász­­torkodással és tanítással foglalkozott már abban az időben is. Sorsukat mégsem kerül­hették el. A fejedelem sorra adta ki rende­letéit, melyek a szerzetes-élet továbbfejlődé­sét gátolták. Ilyen viszonyok közt halt meg Mákóczy 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom