Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

dáján buzdult a nép; kérték, építsen kápolnát a Sághegyen. Ez a terv azonban nem sikerült,

Koptik apát erre kelet felé megy a dömölki apátságtól kb. negyedórányira. Egy kis emelkedéshez ért, a hely megtetszett neki, apátsági terület volt, itt épített szobrának kápolnát.

Csakhamar készen áll a szobornak új hajléka. Szerény, deszkából épült kápolna, gyöpből négyszögü sáncot hánytak köréje; egy kunyhó állt a kápolna mellett remetelakásnak és egy kutat ástak még a helyen. Amint a kutat ásták és mindig mélyebbre értek, a kút szájából egy nagy kö esik a kút fenekén dolgozó kőművesre, megsérti a nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját; a kőműves mégis meggyógyul. A váti sebész esküvel bizonyítja, hogy a gyógyulás nem történt természetes úton, hanem Istennek és a boldogságos Szűznek különös segítségével.

Akárhová került Koptik, mindenütt terjesztette a máriacelli kegyképnek a tisztele'ét

11