Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

és vele a Máriakultuszt. Utaztában is magával hordozta kis szobrát és előtte végezte ájtatosságait. Nem csoda, ha Dömőlkön is ez lett első fe'adata. Rómában járva megszerzi az engedélyt, hogy apátságában szentolvasó társulatot alapíthasson; új kápolnájának búcsúkat is szerez, teljes búcsút azok számára, akik látogatják.

Fáradságos életében egyedüli vigasztalása a Szűzanya, az Ő képe. A nép örömmel járt a kis kápolnához; sokan fogadalommal kötik le magukat a zarándoklásra. Sokan rendkívüli tüneményeket vesznek észre; éjtszakának idején égi fény ragyogja kőiül a kápolnát; többen megszabadulnak bajaiktól. 1745. május 14-én a kis kápolnában Zichy János sági plébános misézett. Mise közben látja, hogy az oltáron álló Mária-szobornak az arca jobbról balra fordult és így maradt egészen a mise végéig. Mikor aztán mise után a plábános a hívekkel együtt könyörgött a S^űzanyának, ne fordítsa el tőlük irgalmas szemeit, a szobor arca visszafordult előbbi helyzetébe. Egyéb ilyen tüneteket is láttak a szobron.

12