Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
52 A jáki főkapu béllete a normán díszítő elemeknek valóságos mintagyűjteménye, amelyben mind a korábbi, 12. századi, mind a későbbi, a. 13. század első harmadában jelentkező normán áramlat motívumai megtalálhatók. Az első hullám formakincséből származik a kívülről számított harmadik falsarok cikk-cakk-dísze és a második falsarok hurkolt szalagfonattal kombinált redősora. A cikk-cakk-dísz, mint említettük, már a századforduló táján, messze túlterjedt a voltaképeni normán művészet hatáskörén, és váratlanul felbukkan olyan épületeken is, amelyek máskülönben egyáltalában nem normán stílusúak (pl. Esztergom várkápolnája). Annál jellegzetesebb normán motívum a redők vagy u. n. sípok sora, amellyel e stílus szülőföldjén csak oszlopfőket díszítettek, hogy a vékonyabb kerek pillér- vagy oszloptörzs ésa szélesebb négyszögletes fejlemez közti ellentétet áthidalják (28. kép 1., 2.). Már a caen-i Ste Trinité oszlopfőin megtaláljuk a hurkolt szalagfonattal öszszekapcsolt redőket is (28. kép.). A redős oszlopfőknek mind az egyszerűbb, mind a gazdagabb formája keletre is elkerül (a regensburgi Szent Jakabkolostor kerengőjének oszlopfőin mindkettő (28. kép 7.), a Deutsch-Altenburg-i templomban az egyszerűbb, a csontház kapuján a szalagfonattal gazdagított forma (28. kép 8.) található). Ugyancsak a regensburgi „skót" (voltakép ír) bencés művészet körében próbálták először a redősort — még a hurkolt szalagfonat nélkül — ív díszítésére alkalmazni (Moosburg, ny. kapu ívmezőjének keretelése; — 28. kép 3.). Jákon a redőket már csak végtelen sorba fűzve és hurkolt szalagfonattal kombinálva találjuk (28. kép 9.). Ez. a motívum a caen-i Ste Trinité és a Deutsch-Altenburg-i csontház oszlopfőin látható díszítéstől csak annyiban különbözik, hogy a redők keskenyedő; végei közt kidagadó tagok erősebbek lettek, és ezáltal a redők legyezőszerű szétterülés helyett párhuzamosan sorakoznak egymás mellé. A redősor mint oszlopfődíszítés Jákon már teljesen hiányzik, viszont a hurkolt szalagfonat a Vasvármegyei Múzeumban lévő egyik töredéken, amelynek mintájára a déli főhajófal keletről számított második ablakának kerete készült (28. kép 6.), plasztikus alakításban önállóan is jelentkezik. Ez a forma helyi változat, amely talán a kaput díszítő redősor hatása alatt keletkezett, A második, 13. századi hullám hozta keletre és így Jákra is a legkülső ív meander-motívumát és a tört pálcadíszt, amely a három belső falsarkon kétféle változatban is jelentkezik. Mind a meander, mind a pálcadísz épúgy a 12. századi normán motívumkincsből való, mint a sípok és. cikk-cakkos ívek. Míg azonban a francia és angol-norman művészet lapos reliefben, majdnem síkdíszítésként alkalmazta őket, addig itt mesteri, de voltakép anyagszerűtlen faragásukkal szinte kőcsipkévé bontották fel a falsarkokat. A meander vándorút ja valószínűleg Svábföldön keresztül vezetett. A pálcadísznek itt látható, kőcsipkeszerű körülfaragása a pontosabban datálható emlékek közül a regensburgi Szent Emmeram kolostor kerengőjének északi kapuján jelenik meg először az 1230-as évek közepe táján, ahol valószínűleg francia, sőt talán angol-norman mesterek is dolgoztak. Ez a kapu a jáki főkapuval nincs közvetlen kapcsolatban, de a másik normán hullám útját és a formák átalakulását híven mutatja. Szerkezete provinciális zavarossága mellett is még elég közel áll a francia normán kapuéhoz (a. díszítés csak az ívekre korlátozódik), legbelső ívének tört pálcadísze viszont már teljesen azonos a jáki főkapu kívülről számított negyedik és hatodik falsarkán látható díszítéssel. Legkülső ívének rombuszdísze azonban túlvérszegény ahhoz, hogy a jáki főkapu ötletes kettős négyszögsorának előzményét láthassuk benne. Sokkal közelebb áll hozzá a bécsi Óriás-kapubelülről számított harmadik falsarkát díszítő kettős rombuszsor.
