Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
21 letett motívumokban nem kell okvetlen mélyebb teológiai értelmet keresnünk. A legtöbbjének ugyan eredetileg tényleg volt bizonyon népies, babonás jelentése, a gonosz erők ellen oltalmat nyújtó hivatásai; ez az ősi, kezdetleges mágikus erejű ábrázoló művészet azonban idővel magasabb művelődési fokon lassanként játékos, szórakoztató díszítéssé vált. A tanító és meggyőző célzat: a prédikáció jelleg mindig hiányzott belőle. Sokkal jobban meghatározzuk lényegét, ha Prohászka szavaival „kőbe vésett imádságának nevezzük. Mint az imádságnak, ezeknek a figuráknak is védő és távoltartó erőt tulajdonítottak és midőn ősi jelentésük már elveszett, konvencionális díszítésként tovább 9. kép. Az északi mellékhajófal keleti szakaszának felső része. alkalmazták őket, hogy, mint a himnuszok, szépségükkel dicsérjék az Urat. Az egész északi mellékhajó legjelentősebb szobrászati alkotásának, a két szörny nyakát fogó aggastyánt ábrázoló domborműnek távoli, de határozott jelentésű ikonográfiái őse az oroszlánölő kaldeus félisten, Gilgames képe, amely már az arab és bizánci szövetekre is teljesen értelmét vesztve, egyszerű dekoratív motívumként került. Ezek a keleti szövetek közvetíthették a nyugateurópai román művészetbe is. A dombormű igazi lényege és értelme finoman kiszámított és erősen dekoratív hatású felépítésében van, amelynek vázát a kitárt karú emberalak és a lent középről lendületes S alakban felfelé emelkedő két sárkány mint keret alkotja. A kompozíció ezáltal egy sor 11—12. századi délnyugatfrancia, északspanyolországi és lombard emlékhez kapcsolódik, amelyek az ábrázolás tárgyát és alkotó elemeit tekintve rendkívül sokfélék (a kétfarkú sziréntől az indák közt ülő emberig és az oroszlánok közt álló Dánielig mindenféle tárgy előfordul), de valamennyiüknek felépítését ugyanaz az ornamentális szkéma határozza meg. A jáki domborműnél különösen érezhető á valószerű ábrázoló célzattól mentes díszítő hatásra való törekvés. A szörnyek farka félpalmettába megy át, testüknek lent nagyobb, fent kisebb és élesebb ívet leíró
